Salacrou, Armand: A katona és a boszorkány; Fordította és átdolgozta: Tamás László; Q 34

•HL ság. Unalmas kis polgári fehérnép vagy» Nem lennél büszke arra, ha ajkaiddal illethetnéd azt az ajkat, amelyet őfelsége a legkerestényeb király illetett csókjával a fontanerey-i győzelem napján? És nem akarsz átkisérii a ma esti álmomból a holnapi álomba? Ha tudnaá, milyen boldog -feagyok minden reggel, amikor felébredek. Először egy pillanatig nem tudom, ki vagyak, de aztán eszembe jut» Móric vagyok, Szász Móric. Érted, nem akárki, nem cukrász. Nem, Szász Mó^ic vagyok. Keblem dagad as örömtől ós holnap, ha felébredek, Szász Móric leszek megint, aki csatába indul. Milyen boldogan ismerem fel holnapitestemet a te karjaidban. JUSTINE} — Nem, Fenség. MÓRIC.- Holnap csatát vivők, érted. És ha elveszítem, te leszel az oka, mert megzavartad az agyam. # JUSTINE.- Ne köss ; Fenség Európa sorsát egy kis táncosnő kételyeiJagz. MÓRIC.- És ha holnap hajnalhasadáskor nem dolgozik elég gyorsan eP fantáziám és ha az ellenség hátraveti csapataimat... akkor sammmi sem álltija meg egészen Versailles-ig. JUSTINE.- És ha azt kívánnám, hogy veszitse el a holnapi,ütközetet? MÓRIC.- Ostoba kis liba. JUSTINE.- Ha szeretném és ha azt kérné, hogy énekeljek hamisan, én negtenném, szerelemből. MÓRIC.- Dehogy is tennég. JUSTINE.- De bizony, igaz, hogy olyan édesen, hogy a közönség mindjár megértené, hogy szerelemből csinálom és tapsolna. MÓRIC.- Nem akraom, hogy szeress, még csak azt sem kivánom, hogy A mond, hogy szeretsz. Mit bánno, hegy neked tetszikü e vagy, nem. * Nem kivánok mist tőled, mint hogy eljátszadozhasson veled ós azt tegyek, amihez kedvem van és közben ezredeim holnapi táncára gondolhassak. JUSTINE.- Engedje meg Fenáéged, hogy újból figyelmeztessem valamire» én férjnél vagyok. MÓRIC.- Én is. . JUSTINE.- ön *Wség? MÓRIC.- Joggal csodálkozol: az asszony fölösleges bútordarab egy ka tonának. De Drezdában mindenki akarta a házasságot, ón nem akartem. De rászántam magam, amikor megtudtam a keresztnevét® Viktoriának hivták... De megint másról beszélünk. Ide gyere a karodba... JUST IKE.- Nem, ne legyen er .'szakos. MÓRIC.- Hát akkor hagyd magad szeretni. JUSTINE.- így akar moghóditani? MÓRIC.- De hiszen már meghódítottalak. JUSTINE.- Még nem. / Akkor