Salacrou, Armand: A katona és a boszorkány; Fordította és átdolgozta: Tamás László; Q 34

v i JUSTINE»- Én ismerem a dalok: .t, ahogyan Fenségeg-ismeri a megerősá várakat és ismerem Voltaire ur verseit, ahogy Ön a magyar királyn ezredeit. MÓRIC,

ne

vet, az

tán m

eg

hato

tt

an.- Adriénne nem tudott ellenállni. JUS TINI-.- Igen, mert akkor uj volt a vers. MÓRIC.- De már azóta is felhasználtam néhányszor és mindig kiváló eredménnyel. Gyerünk, hivj Móricnak és ölelj meg. JUSTINE.- Fenséged, ellenséges ezrdenek tattengem és azt hiszi, egyszerre megadom magam? MÓRIC.- Jó, kinevezem Favart szórakozásaim főremdezőjévé. JUSTINE.- Helyes, de szórakozásait nélkülem fogja rendezni. MÓRIC.- Tudod, n re még soha igy nem vártam,mint rád? Tudod, hogy aká: az udvarnál, akár az útszéli csapszékben, elég ha megjelenek, és az lesz az enyém, akit akarok. Mi :or még csak kis ismeretlen fattyuhj^.yöl voltam, g±ánát03 hadnagy, akkor sem akadt sem hereegnő, sem polgárassí szony, aki merészelt volna megváratni és ha remegett, akkor is csak azért, mert félt, hogy nem őt választom. Mit akarsz hát, mit adjak? JUSTINE.- Ami-t Favartol kaptam, Fenség. MÓRIC.- Az kevés. Én a dupláját adom. Mit adott 6? JUSTINE.- Kedvet, hogy csak neki kívánjak tetszeni és hü felesége kívánjak maradni. MÓRIC.- Ugy hát azt hiszed, en vagyok kedves? Te nagyon jól ismered szerelmi történeteimet, jól tudod, hógy Adrienne Lecouvreur elddta kedvemért gyémántjait és ezüst asztalneműjét. Ugyanakkor egy hercegnő volt rá x tékeny. .ehet hogy a herceg», mérgezte meg szegény Ad^tennet. Tudod, hogy mi lehetnék ehben a pil. anatban? Minden oroszok cárja ! Kétszer is lehettem volna, csak rajtam; mullott. Elisabeth Petrovna, nagyon öreg hölgy,lehetett vagy... nem, nem ME

* nem is volt olyan öregi annyi idős lehetett mint most én. Nagy Péter leánya volt. Frigy, re kivánt lépni velem. Én is hajlandó lettem volna, de nagyon megharagudott, amikor egyik szobalánya ágyában talált. Hiányzott belőle minden párisi könnyedég. Aztán Anna 3?Kt.rBKMa Ivanovna... aki visszaadta először a kurlandi hercegséget, majd belehalt annyira szeretett. Ma cárnő Moszkvában és én a férje lehetnék. 5 akarta. És én ma este tábori sátramban várok, hogy egy kis ónekeső kegyeskedjék levetkőzni. Mein Gott!... Elkergetlek. Favart is mehet. Parmentier' gogja helyettesíteni. JUSTINE.- Fenség, parancsára.. MÓRIC.- Hová mész? JUSTINE.- Pehség, elkeggetett, én megyek. MÓRIC.- Megeggedem, hogy a lábam elé borulj és könyörögj bocsánatomért Nagyon jó vagyok hozzád. /Szünet.

/ De mond, te nem szeretnél élni? Élni, mindenféle módon. Unalmas lélek vagy,nincs benned semmi kivén-