Salacrou, Armand: A katona és a boszorkány; Fordította és átdolgozta: Tamás László; Q 34

c Az első lányt valahol Drezda mellett döntöttem az árokba, katona voltam és 16 éves. Rosettenak hívták. Ma már vónyaaszony vagy rohadt hulla talán, de én ma 16 évesnek érzem magam, ha látlak... Gyere és modA, hogy szeretsz! JUSTINE.- Nem, Fenség. MÓRIS,

b- sze

n.- Miért nem? JUSTINE.- Mert a férjemet szeretem. MÓRIC.- Mulatságos kijelentés egy énekesn , egy szinházi hölgyecske szájából. E szavakat még egy hercegnő sem merte volna ajkára trenni nevetés nélkül. Vagy csak trégálsz? /

Haraagosa

n./ Nem szeretem a tréfá

1 ha nem értem. JUSTINE.- Fenség, én nem vagyok sem hercegnő, sem sziuházi nőcskeo Fiatal asszony vagyok, akinek az édesanyja táncosnő volt a lengyel király udvarában és én is táncosnő lettem, mert az anyám is az volt. MÓRIC.- És aztán? JUt-TINE. És aztán ugy történt, hogy ÜK feleségül mentem egy pári^ cukrász fiáhibz. Később kiderült, higy a csukrász fia verseket ir és az emberek szivesen hallgatják dalait. Táncosnő voltam, feleségül vett, most énekesnő vagyok és szeretem a férjem. MÓRIC.- És tudod, hogy én ki vagyok? JUSTINE«- Igen./

Dar

á

l./ Nagy hadvezér, Franciafeeszág megmentője, hőn szeretett királyunk unokaöccse... MÓRIC.- Kurland és Smeigallia heré'eg, Szászország választófejedelme, Franciaország marsallja. És ez nekéd mind nem elég? JUSTINE.- Lehet, hogy én vagyok Fe séged, életében az első asszony, aki arra kéri xa±, hogy bocsásson meg szegény fejének , de nem szereti Ont, mert már másnak ddta a szivét? A MÓRIC.- Szóval te szivb©l szeretsz? Nos hát szeress engem szivből, Justine. JUSTINE.- Igyekezni fogok, Fenség. MÓRIC.- Szeres?, de rögtön, mert én nem érek rá várni. Nem tudod, hogj ma éjjel még egy csatát kell előkészítenem, amelybe holnap belereszket egész Európa? JUSTINE.- Fenség minden csatájába belereszket egész Európa. is reszketek. MÓRIC.- Maradja a karomban, kis Justine, amig meg nem szólalnak az ágyuk. Az a kis madrigal, remélem meghatotta a szived? JUSTINE.- Nagyon hizelgett, uram, hisszen annak előkelő múltja is van MÓRIC.- Mit akarsz ezzel mondani? JUSTINE.- Tizenöt esztendővel ezelőtt, Adréenne Lecouvreur kisasszon; - ha az ég befogadja a stinésznőket, ugy az latén nyugosztlaja kapta ezt a költeményt. MÓRIC.- Honnan tudod te ezt?