De Filippo, Eduardo: Hosszú lábon járó hazugságok; Fordította: Kassai György; Q 28
LIR^C C AR: ELA LIBERO CAR '/ELA LIBERO CAR/EL A COSTANZA LIBERO GRAZIÉI, LA LIBERO - 6 ideadott nekem egf/Sélyeget, hogy mutassam meg magának. /köténye zsebéből egy borítékot vesz elé, benne bélyegek./ Nézze meg, legyen szíves, hogy émek-e valan í t. /megnézi a bélyegeket, majd családottan./ Carmeia, ne vesztegesd feleslegesen az időmet. Ezeket a bélyegeket csai kidobni lehet. Nem jók? Jónak jók, osak éppen ajak. /Guryosan, mintegy magára célozva, a bélyegekre mutat./ Nézd csak meg, mennyi mindent ki nem találnak, hogy Bgy pénzhez jussanak... mérleget, meg királyi sast rajzolnak bele. /ütnyujtja Carmélának/, kis türelem. Két, vagy háromszáz év múlva lesz talán valami értékük. Ne bolondozzon. Szóval akkor mondjam a bátyjárarak, hogy dobja el...X és ne gondoljon rá többet? Hót igen... Va reggel egy bélyeg érkezett az üzletbe , AztKgyiknvevfacnHkiytanáx tanácsol tam az egyik vevőrane , hegy vegye neg. .gy kerestem 300 lirát. Ii a megyek. Jőestét mindenkinek. /Az előszobán át ki./ Jóestét. Szóval hoztam bort, meg sajtot ia. /Costanzához/ ós té, mit készítettél vacsorára? /Costanza nem válaszol/ C nstanza rk, mit készítettél vacsorára? /Costanza boszszusan integet Liberónak; azt akarlja vele megértetni, hogy Graziella jelenlétében nem hkar beszélni nyomcruságukról/. CostaJlzaf mi t akarsz? Ugyan miért ne tudhatná a kisasszony, hogy hogyan élünk? Szóval azt képzeled, hogyha nem mondod meg, mi van vacsorára, Sraziellc kiasszony azzal a bíztás tudattal megy el innen, hogy lazacot ettünk, meg rántott csirkét? Ugyan, miket beszéli Tudniillik a húgomban még él a harm nc év* előtti illemtan. Nem akarja megérteni, hogy köz en háború volt, méghozzá olyan háború, amely lerombolt minden illúziót és i
