De Filippo, Eduardo: Hosszú lábon járó hazugságok; Fordította: Kassai György; Q 28

- 24 OLGA BENEDETTO OLGA BENEDETTO OLGA BENEDETTO LIBERO OLGA COSTANZA LIBERO COSTANZA OLGA /aki nem akarja lezárni a kérdést/. Én tapasztalatlan lány vagyok, ngedd meg, hogy mielőtt • döngök, kikérjem egy nálam tapseztaltóbb személy véleményét. /tudja,Olga kire gondol/ Az anyádét, ugye?... /a gondolat dühíti/ én csak annyit mondok, hogy akármit is határoztok, tejtíeg az anyád, Grossettot nem fogom elhagyni. Ami pedig az irántam érzett állítólagos s erlmedet illeti, engedd meg, hogy kételkedjem ebben. Minden nő a telíelyedben rohanni hogy a legrosszabbat elkerülje, de a te magatartásod, »Indernél világosabban bebizonyítja, hogy egyáltalán nem hiányzom neked} ezzel szemben Grossettoban van |gy nő, aki őszintén szeret, és lesz majd egy fiam, az én véremből. Hát akkor erj 0:ossettoba... )e figyelmeztetlek, Bogy én továbbra is a feleséved maradok, egészen addig, aaig erőmből telik. És aztán? Erre nem tudok válaszolni..., mert tapasztalatlan lány vagyok. Majd akkor vaiaszolsz, ha mások felnyitották a szemedet. Hegyek lefeküdni, mert fáradt vagyok. Akkor jössz le Grossettoba, amikor, akarsz. /Liberóhoz és Costanzához, miközben az előszoba felé igyekaik/ elnézést kérek, de maguk számomra annyit jelentenek, mintha a testvéreim volnának. Jóéjszakát, /az előszobán át, ki,/ A. helyzet bizony, bonyolult. Hadi csel! ügy bizony. /Olga felé fordulva, megértéssel/ Bajnálom... Egy kicsit maga. is hibás. Az asszonynak követni kell férjét. Hiszen figyelmeztette, De könnyen elintézik a dolgot. Hát tegyük fel, hogy Grossettoba költözöm. És aztán? >i