Diderot, Denise: Jó ember? Rossz ember?; Fordította: Lendvai László; Q 25

- 24 Hardouin : És az anyával mit csinált volna? De Crancey: Hem tudom.A kaland azonban éktelen botrányt okozott volna és a madame kénytelen lett volna beleegyezni,hogy elvegyem a lányát.Henriette azonban nem akarta,s félek,hogy talán mán meg is bánta. Hardouin : És amikor ön ezt a tervet szőtte,semmi lelkiismeretfurdalást nem érzett? Semmit. Ugyan!Szinte megérdemelné,hogy a bizalmasom-legyen.Menjen hát szépen a De Crancey: Hardouin : haza,zárkózzék be/iddig ne jöjjön ki,amig meg nem kapta erre legfelsőbb parancsomat. De Crancey: De megkapom még ma? Hardouin : Még ma megkapja. De Crancey: Mennyit fogok szenvedni és unatkozniIMivel töltsem az időt?TJjr& elolvasom a leveleit,irok neki,arcképét fogom csókolgatni,a .... Hardouin : Viszontlátásra,barátom!...Micsoda forró fej!De igy kell szeretni,vagy sehogy. 8.jelenet Hardouin, Inas Hardouin : Minden hiába,az ég,a föld és a pokol összeesküdött ez ellen a színdarab ellen...Egyik akadály a másik után,szünet nélkül...Hyélbeütni egy pert,közbenjárni egy nyugdij ügyében,összeboronálni egy házasságot és közben szindarabot irni,jeleneteket kiagyalni...Ez nem megy...Hincs itt az eszem.../Karosszékbe veti magát.Az inashoz/Mi az?Már megint valaki? Inas : De most magam sem tudom,ki ez.Sebbel-lobbal jön be»kérdezem,mit akar, nem válaszol.Megfogom a menzsettáját»rámnéz és sétál tovább.Kicsit ijedt a tekintete,beszél magában,közben fölkacag néha.Egyébként nagyon rendes,jómodoru.Ha nem bolond,akkor költő. Hardouin : Ezt már nem lehet kibirni,Akármit mond,

Des Renardeaux uram,találkozunk Girorsban. Inas : Bejöhet? * Hardouin : Hátha egy fiatal iró,akinek tanácsra van szüksége s talán a Saint-Jac^ues kaputól vagy Picpustól jön idáig érte,-egy tehetséges ember,akinek nincs betevő falatja,mert ez is megeshet.Hardouin,Hardouin, gondolj csak vissza azokra az időkre,amikor a Saint-Médard külvárosban laktál s amikor sajnáltál egy húszast kiadni,sajnáltál egy elvesztett délelőttöt...Jöjjön csak be.