Diderot, Denise: Jó ember? Rossz ember?; Fordította: Lendvai László; Q 25
- 22 7.jelenet Hardouin ,de Crancey De Crancey : Ez a különcködő,ez a kegyetlen anya nem tudja sem azt,milyen merész tud lenni egy ilyen szerelmes,mint én vagyok,sem azt,hogy ridegsége,amelyen mindenki joggal megbotránkozik,hová juttathatja a lányát. Szerintem a saját tapasztalatának jobban meg kellen őt okosítania: mert végül is...Madame de Vertillac,jól vigyázzon:a végén valami oly an csattanós extravaganciát csinálunk,amelynek a botránya az ön nyakába fog szakadni,előre figyelmeztetem.Mindenki azt fogja mondani, \ Hogy... Kedves barátom,kérem,hogy amit most hall tőlem,legyen szives bizalmasan madame de Vertillac tudomására hozni. Hardouin : Csak csendesen,íöxxíimksb: türtőztesse magát s lássuk józan fejjel, mi uton-módon lehetne kínjának véget vetni. De Crancey : Ugy hírlik,hogy madame de Vertillac szimpatizál önnel,még azt is mondják,hogy a nyomdokába lépő számos férfiú ellenére sem tudta önt elfelejteni : próbálja dekjc rábeszélni,kérlel je,parancsoljon neki,hiszen tudja,hogyan lehet a nőkkel bánni.Vagy eldől a sorsom,mégpedig hamaros an,vagy nem vállalok felelősséget semmiért. Hardouin : Gondolkozzunk csak...Gondolkozom s minél többet gondolkozom az ügyről, annál nehezebbnek látszik. De Srancey : Hogyan?Hiszen ötletekben való termékenységéért annyi respektusban van része... Hardouin : És annyi gyűlöletben. De Crancey : Ez a termékenység éppen akkor merülne ki,amikor barátja ügyéről van szó? Hardouin : Kishitű,aggályoskodó lettem. De Crancey : Látom,mi a helyzetrön még továbbra is jóban akar lenni madame de Vertillaccal,amint bizonyára az is önnel,s ön attól fél... Hardouin : Lelkiismeretem vádjától,az ön szemrehányásaitól félek.A lelkem aggodalmaskodó lett,nem ismerek magamra.ó,ha még mindig az lennék,aki voltam!Aztán csupa olyan embereket látok,akik akarják a célt,de nem akarják az eszközöket. De Crancey : Én nem vagyok olyan. Hardouin : Teljesen szabad, kezet ad? De Crancey : Tétovázás nélkül. Hardouin : Kérdéseket sem tesz föl?
