Diderot, Denise: Jó ember? Rossz ember?; Fordította: Lendvai László; Q 25

- 20 Hardouin : Megkaptam.Ön is a válaszomat? De Crancey: Hem. Hardouin : Hogy néz küAi ember postakocsisnak nézné. De Crancey: Az is lett belőlem,négy napon át tanultam ezt a mesterséget. Hardouin : Kicsit nehéz a felfogásom,nem értem. De Crancey: Azt elhiszem.Kedves barátom,értesitettem róla,hogy madame de Vertillac,aki becsül és szeret engem,s aki makacsul megtagadja tőlem engem szerető leányának a kezét,azzal a lehetetlen szándékkal,hogy szerelmünket széjjelszakitsa... Hardouin :/ironikusan/Pe

dig azt csak a halál szakithatja szét... De Crancey: Ugy van...leányát Párisba hozta. Hardouin : S azután? De Crancey: Ah,uram,ön nem volt soha szerelmes,hogy nem találja ki a többit. Hardouin : Ön megelőzte őket és maga vezette a postakocsit. De Crancey: Ugy van. Hardouin : És madame de Vertillac lánya felismerte? De Crancey: Persze,de a meglepetése kis hiján elrontott mindent.Felsikoltott, mire a mamája hirtelen odafordult:"Mi az leányom?Megsérültél?"Hem,anyám,nem történt semmi..."- Kedves barátom,milyen gonddal kerültem miattuk a buktatókatÍHogy meghosszabbítottam az utat,az anya türelmetlensége ellenére!Hány csókot küldtünk egymásnak,« a kocsiból,én lóhátról,miközben a mamája aludt.' Ez mindmegannyi esküvés voltIMilyen öröm volt a kezem nyujtani,amikor a kocsiból kiszálltja kocsiba beszálltJMennyit szomorkodtunkIMennyi könnyet ejtettünk! Hardouin : És ez a lehúzott hatalmas kalap elrejtette önt az anya szeme elől? És most mit vett tervbe? De Crancey: Mindent,ami merész kalandot el lehet képzelni. 6.jelenet Hardo\iin,De Crancey,madame és mademoiselle de Vertillac Hardouin : Itt vannak! Tűnjön el gyorsan. De Crancey : Nem,maradok.Azt akarom,hogy a madame lásson,s abból,amit tettem,lássa,hogy mire leszek képes a jövőben. Mme de Vertillac: /a lányát korholva/ Mademoiselle,nem tanácsolom,hogy ilyen kedvetlen,rossz modorú legyen,ha azt akarja,hogy társaságba - vigyem.