Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

- 10 PAVEL NYIKüLAJEVICS: No,Var

jusa,megmutattad minden tudományodat? VARJA: Mindet.Mehetünk. 1AVEL NYIKÜLAJEVICS: Nekem ehhez semmi közöm,Szergej Petrovics Becsület szavamra.Én azt tartom... /Várja,

Pavel Nyikolajevics és Szergej Petrovics kimennek/. NYINA: /a bőrönd tetejére ül./ Ajándék,ajándék,ajándék!!! /Szergej Petrovics visszatér,bejön Marija Mihajlobna is./ Várjuk a meglepetéseket,papa! SZERGEJ PETROVICS: Mit? Ja,igen... Azt hittem... Hát mit lehet Moszkvából hozni? Hoztam egy szürke agyagkutyát... Igen mulatságos. /Az órára esik a tekintete./ Az óra? Senki nem nyúlt hozzá nélkülem? NYINA: Senki,senki,senki. SZERGEJ PETROVICS: Hm-hm.A faliórát felhúzni - férfi dolga. MARIJA MIHAJLOVNA: Erre már egész életünkben emlékezni fogunk. /Szergej Petrovics az órához lép,felhúzza,meglöki az ingát.A karóráját nézi./ SZERGEJ PETROVICS: Pont kilenc. /Beállítja./ Mindjárt ütni fog. /egyik kezével Nyinát,a másikkal Marija Mihajlovóát öleli át./ No hát akkor mégegyszer... Jóestét,kedveseim! Jóestét kedveseim/ Jóestét kedveseim!.. MARIJA MIHAJLOVNA: /förkészőn néz a férja arcába/ Jóestét. /Állnak és hallgatják az óra ütését./ Függöny