Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

SZERGEJ PETROVICS: /lapozva a kéziratot/ Miért utazik el? BÁRJA: El kell. SZERGEJ PETROVICS: Hosszú időre? VÁRJA: Igen.Hosszú időre. /Mindketten a szétnyitott kézirat fölött állnak./ VÁRJA: /szünet után/ Elolvasta? SZERGEJ PETROVICS: Nem. VÁRJA: /ugyanugy/ Elolvasta? SZERGEJ PETROVICS: Nem. VÁRJA: /figyeli/ Maga nem is olvas. SZERGEJ PETROVICS: Nem. VARJA: No,jé.Akkor én el is mentem. SZERGEJ PETROVICS: Menjen. VARJA: Éreztem,hogy nem kellett volna idejönnöm. SZERGEJ PETROVICS: Nem kellett volna. VÁRJA: Azt is éreztem,hogy maga itt van valahol a közelben. SZERGEJ PETROVICS: Miért jött el? VÁRJA: /szünet/ Elvettem a tollát...Nem haragszik? /A férfi hallgat./ Hos,köszönöm...Bocsásson meg,hogy idejöttem.Először és utoljára.De én senkitől semmit el nem veszek.Nem sértek meg senkit.Egyszerűen... Nehéz volt... Most már láttam magát... /Majdnem sir,meg nevet is,igyekszik megnyugodni./ Rögtön... Egy perc és elmúlik... /erőltetetten Elmúlik,el,el... /A férfi némát néz az arcába,mintha először látná./ /hakan/ Azután tudja,mit? Tudja,máért jöttem? Meghallottam,a férjem idetelefonált és neki mondták,hogy táviratot várnak magától.A maga szavait akartam hallani.A maga szavait... ej... Bocsásson meg,ez már igazán... No és... és a viszontlátásra... Minden jót.És...Amit mondtam,megmondtam. .. SZERGEJ PETROVICS: Ir nekem? VARJA: Nem. SZERGEJ PETROVICS: ÉS én? írjak? VÁRJA: M-"ga se... /A szomszéd szoba felé int./ Nem kell.Minek? SZERGEJ PETROVICS: Én is hirtelen jöttem haza. VARJA: Tessék... /a kéziratra mutat/ A véleményem... SZERGEJ PETROVICS: Nem kell most erről... Hiszen bucsuzunk... VÁRJA: I

gen,bucsuzzunk...Most már mindent tud. SZERGEJ PETROVICS: /az arcába néz/ Minden jót. VÁRJA: /gyorsan az ajtóhoz lép/ Pável! Itt az idő! /Meghajlik az ajtó felé/ A viszontlátásra! /Sietve kilép Pável Nyikolajevics/ mögötte Nyina./