Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14
'V — . '-.'^nmm - 37 .1 PLATONOV: Igen? VARJA: Elhozta a dolgaimat. PLATONOV: De te hol voltál? • I VÁRJA: Élmentem vele,nem akartam,hogy itt találkozzatok. PLATONOV: Miről beszélgettetek? VÁRJA: Ugyanarról.Könyörgött,hogy menjek hozzá vissza.Mondta, hogy szenved... Hogy én ott hagytam őt,és nem te szeretsz annyira, hggy otthagyod a feleséged és elválsz... Sokat beszélt, fentünk és sirt.Nagyon könnyezett. PLATONOV: És te mit mondtál? VARJA: Vigasztaltam,nyugtattam.Mondtam,hogy nem megyek hozzá vissza,mert téged szeretlek.Kértem,hogy ne sirjon... A ,agyon rossz nézni,mikor egy férfi sir. Én is sirtam... Mondtam,hogy te szeretsz. Ugy-e,ez igaz? PLATONOV: Igen. VÁRJA: És valóban,hogy lesz tovább? PLATONOV: Nem tudom. VARSA: Te azt akarod,hogy mindig ugy legyen,ahogy most van? PLATONOV: Nem. VÁRJA: Ezt én sem akarom.Miért nem szerethetjük mi egymást nyiltan... Meg aztán,te nekem egészen kellesz•örökké.Hogy mindenki tudja, hogy az enyám vagy.Hogy családunk legyen. /Ráhajol a vállára/ Hogy a feleséged legyek. A feleséged.Én csak most értettem?: meg,hogy mit jelent ez a szó.És a nőnek semmi más különlegességre nincs szüksége. Hogy legyen családunk,egyszerű jólét,szivszerinti munka... De a legfontosabb ,hogy a férj jó legyen. PLATONOV: Mit jelent a jó? VARJA: 0^an,mint te.Néha jóságos,néha rossz,néha kedves,néha meg morcos.Kellenek ezek a kezek,és a széles vállad...Hogy megvédjél. ... Hogy mellettem... hogy egyetlen gondolat,bánat,öröm ne múljon el egymás nélkül...Idefigyelsz? PLATONOV: Igen. VÁRJA© /utánozva/ Igen... És egy a tompa,durva hang... És hogy borotvált légy /végigsimit az arcán/ és csak nagyon ritkán borotválatlan /nevet/ Most már tudod,milyen férj kell nekem? PLATONOV: Most már tudom. /Egyenesen a szemébe néz/ Hallgass ide.iondok valamit... /Tagoltan,keményen/ Én nem hagyhatom el a feleségemet éa a lányomat.xárja ^VÁRJA: Ugy?... Szóval Pavelnek igazax volt? PLATONOV: Nem.Én szeretitek annyira,hogy jobban nem lehet. VÁRJA: Lehet... De mi ebből a kiút? PLATONOV: Ha én azt tudnám? »
