Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

- 38 VARJA: De én tudom. /Feláll./ Kérlek,menj el. PLATONOV: Most? VARJA: Egyáltalán.Menj el és ne gyere vissza többé. PLATONOV: Várja... így nem lehet... VÁRJA: Csak igy lehet.Ott az ajtó.Az utat hazafelé,azt hiszem

ä maga is megtalálja./A másik szobába megy és bezárja maga után az a jót/. /Piatonov egy ideig mozdulatlanul áll,majd felveszi a kabátját,kalapját a székről,nem ölti fel,gyorsan kimegy.Várja kiszalad,az ajtóhoz ugrik,s megáll.Majd az ablakhoz szalad,ki akar hajolni,de nem teszi.Sóhajt./ VÁRJA: Nem,nem.A legfontosabb,hogy önbecsülésem megmaradjon. ... Meg kell őrizzem méltóságomat.Mint ahogy ezt moddják: légy férfi. /A külső ajtó csapódik./ Istenem! Szerjozsa? /Szalad az előszoba felé./ /\Jaszilij Fjodorovics lép be./ VASZILIJ FJODOROVICS: A bejárati ajtó nyitva maradt. VARJA: /zavartan/ Igen-igen... VASZILIJ FJODOROVICS: Felteszem a teát. /Veszi a teáskannát és kimegy./ VÁRJA: Szegény papa.Biztos az utcán állt és várt..-. Szegény öreg... ősz apám... mindent megértett'... felnevelte a lányát,és most minden a feje tetején állx náia a lányánál. /Vaszilij Fjodorovics bejön/. Feltetted a teavizet? VASZILIJ FJODOROVICS: Igen,egy egész kannával. /SZÜNET;Várja leül a diványra.VAszilij Fjodorovics odamegy hozzá,fejét magához huzzamés a haját simogatja./ Mi baj,kislányom? VÁRJA: /elkeseredve/ Igazságtalan.Hisz én szenvedtem,megszöktem. . . nem akartam... és most,amikor ez... kiteljesedett»kivirágzott meg kell öljem... Én öljem meg? -eh magam? ó,papa,nagyon fáj... Hallod? Nem birom,nem birom... /Keservesen sir/ . VASZILIJ FJODOROVICS: Igen,fáj.Akárcsak nálunk^ amputáljuk ax beteg kezét,s az neki féj.^incs keze,de ő még érzi... Simogatni a/ kar vele... Minden ujját érzi... De azután mindez elmúlik... Érted, kislányom.:? Elmúlik... VÁRJA: Apukám,édesapám... Lem vagyok bűnös!., becsületszavamra VASZILIJ FJODOROVICS: /simogatja/ Ugy-ugy... Iszunk teák,és minden jó lesz.Sőt nagyszerű. Függöny