Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

Első kép Platonovéknál. Decemberben. Este,szoba Platonovék lakásában.Két ajtó közül az egyik az előszobába,a másik az ebédlőbe nyilik.Az ablaknál rajzoló asztal s Íróasztal.Telefon.Kerevet.Karosszékek.Könyvszekrény és ingaóra. Az óra áll.MARIJA MIHAJLOVNA - egy negyvenév körüli nó - a kereveten fekszik és alszik.Édesanyja,VERA ALEKSZANDROVNA - Vera mama.hatvan öt éves,újságot olvas.Nyina,Marija Mihajlovna tizenötéves lánya az asztalnál ül és könyvet olvas.' VERA-MAMA: Rosszul érzem magam.Mint még soha. NYINA: /oda sem fordul/ Ugyan,Vera mama, becsület szavamra, minden nap ezt mondod. VERA-MAMA: Igaz,mondom... Uramisten... Annyit,de annyit fecseg itt ez a volt francia miniszter... Olvastad? NYINA: Nem olvastam. VERA-MAMA: Kár... Érdekelni kellene... Anyád mikor kérte,hogy felköltsük? NYINA: Eh! /megfordul./ VERAiMAMA: Hová nézel? Áll. NYINA: Az ebédlőt nézem. /Kitekint a bal ajtón./ Mama! Már tiz perccel mult hét!.. Borzalmas»borzalmas! Mama!.. No ne tetesd magad.. Úgyis tudom,hogy nem alszol... No?.. Nem szégyelled magad,tanitónő létedre lustálkodsz... /Anyját rázza./ MARIJA MIHAJLOVNA: Á-á-á-á! NYINA: Aj,de hirtelen! Ea a papa megjön,megmondalak,hogy egész nap aludtál. MARIJA MIHAJLOVNA: Árulkodó. /Felül./ Add ide a füzeteket,te árulkodó.És a piros ceruzát. NYINA: Nesze,itt a piros ceruzád.Meg a szegény füzetecskék. MARIJA MIHAJLOVNA: Füzetek,füzetek... Mennyi van belőlük! Esküszöm, a pedagógus szakmát felváltom valami... VERA-MAMA: Ne beszélj butaságokat.íismxjáxaxs: MYÜíJtx MARIJA MIHAJLOVNA: Nincs jogom butaságot beszélni.Eár. NYINA: És mire váltod fel,mondd? MARIJA MIHAJLOVNA: Tréfálok.É*\ tanítónőnek születtem. /Jegyez a füzetben./ Egy... egy /kettest ir be/... és kettői Vérszopó ember vagyok.Csakhogy én olyan tanítónő akarok lenni,aki az igazgatóságnak tetszik. NYINA: És milyen az? MARIJA MIHAJLOVNA: Nekik az tetszik,ha a tanítónő nem nőre ha-