Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

- 20 Becsület szavamra... Istenbizony... Hó? SZERGEJ PETROVICS: /tárcsáz a telefonon/ A minisztérium technikai osztálya? ... Csivilihát kérem... Itt Platonov beszél... Önt tegnap a kisérleteknél megtévesztették... A három utolsó kisérlet eredménye rossz.Mi? Mi köze van ehhez a munkatárs nevéhez? Jelenteni fogja? Hivatkozzon rám.Én vagyok a hibás,hogy olyan embert küldtem,aki nem tudta,mit feleljen.

xgen,igen.Minden felelősséget magamra vállalok./leteszi a kagylót

.Koljához/ Gyerek. KOLJA: Helyes. SZERGEJ PETROVICS: Maga a gyerek. KOLJA: Én is azt mondom. SZERGEJ PETROVICS: Csecsszopó. KOLJA: Ugy van! SZERGEJ PETROVICS: BÖÖS! KOLJA: Abszolút igaz. SZERGEJ PETROVICS: Menjen. KOLJA: /óvatosan/ És a rajzok? SZERGEJ PETROVICS: Viheti magával. KOLJA: Hála istennek... /összeszedi a rajzot és énekel/ Messzire szállnak a vándormadarak... /elmegy Szergej Petrovics mellett és megáll/ S én veled maradok... SZERGEJ PETROVICS: Neveletlen. KOLJA: Helyes /a kijárat felé megy/ SZERGEJ PETROVICS: Állj! KOLJA: Jaj! SZERGEJ PETROVICS: Kérje be Nyefedovot. KOLJA: Feltétlenül. /El./ /Szergej Petrovics komoran áll az asztalnál. Azután a naptárhoz megy és lapoz benne.Viszszatér az asztalhoz,tovább dolgozik.Nyefedov $ jön be,/ PAVEL NYIKOLAJEVICS: Mivel vidámitotta fel Kolját? SZERGEJ PETROVIES: Miért? PAVEL NYIKOLAJEVICS: Szögezi a rajzot az asztalra és szinte táncol örömében... Megdicsérte talán? SZERGEJ PETROVICS: Olyasféle.Hogy állunk a Javel Nyikolajevics a motorrral? PAVEL NYIKOLAJEVICS: Még egy nap,és hozom a rajzokat aláirásra, SZERGEJ PETROVICS: Ebben van minden reményünk.De a határidő... PAVEL NYIKOLAJEVICS: Megteszek minden lehetot.Magam is izgulok, Mi az,hogy én? A napokban Vajjusától kaptam levelet.Képzel

je el,még