Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

- 19 KOLOIA: Az is igaz. /El akar menni./ SZERGEJ PETROVICS: Miért nem mesél a tegnapi kísérletekről? KOLJA: Nincs mit meséljek. SZERGEJ PETROVICS: De mégis. KOLJA: Gyáriak voltak ott. SZERGEJ PETROVICS: /szünet/ Aztán? KO.L.JA: Elhozták a minisztériumhói Csivilihint.Emlékszik rá? Mágánál dolgozott,de maga kirúgta,mint csavargót? SZERGEJ PETROVICS: Ahá... KOLJA: No és... szóval maga is tudja,nincs mit dicsekednünk... SZERGEJ PETROVICS: Aha... KOLJA: Lényegében minden rendben folyt le. SZERGEJ PETROVICS: Nem tiszta. KOLJA: Nohát... Hisz tudja,hogy ez a Csivilihin amolyan fecsegő bürokrata... Ha meghallja,hogy nehézségeink vannak,az egész minisz tériumot riadóztatta volna... /Szergej Petrovics fenyegetőn hallgat./ Szóval... Meg még hazug is... Hányszor becsapott bennünket?.. Hányszor küldtünk neki feljegyzést,meg is Ígérte,s nem csinált semmit... Maga is ismeri... • SZERGEJ PETROVICS: /abbahagyja a munkát/ Mit mondott maga neki a legutóbbi kísérletek eredményéről? KOLJA: /megtör/ Azt,hogy az eredmények jók. SZERGEJ PETROVICS: Hazudott. KOLJA: Igen... Kellett... A farkassal,ahogy mondani szokás... SZERGEJ PETROVICS: /visszatartva magát/ Menjen ki. /Kolja a melléhez szorítja a rajzokat./ A rajzokat hagyja itt.Ettől a pillanattól kezdve nem dolgozom magával. KOLJA: Szergej Petrovics... SZERGEJ PETROVICS: Nekem nem volt szükségem a Csivilihin numero egyre,nincs szükségem a numero kettőre sem. KOLJA: De én megmentettem... SZERGEJ PETROVICS: Milyen eszközzel? Adja le a munkát Nyefedovnak. KOLJA: /majdnem sir/ Elvtársak... Dehát miért van ez... SZERGEJ PETROVICS: Menjen,Krasznuskin. /Dolgozni kezd./ /Kolja az ajtóhoz vánszorog.Megáll./ KOLJA: /elkeseredettem/ ^em megyek!.. Nem megyek magától el sehova/ Érti? És kész. /Csend/ Többé nem ismétlődik meg.És kész!.. /Csend/ Kisgyerek vagyok én,hogy nem értem meg?.. Nem teszem többet.'És kész!