Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

-18Harmadik kép Munkahelyen,márc iusban. Nappal.Helyiség üvegfalakkal.Az üveg fehérre festett.Az egyik ajtó a folyosóra,

am másik a konstruktőr-irodába vezet.Asztal. Telefon.Nagy rajzolóasztal.Mellette fehér köpenyben Platonov,rajzol. Azután odalép az iroda ajtaja elé,kinyitja: "Krasznuskin!.. Kolja!"szól.Majd visszatér az asztalhoz.Belép KOLJA,fiatal szerkesztő,fehér köpenyben. SZERGEJ PETROVICS: /a rajzra mutat,mely az asztalon van/.xxKÄH £KX±K Vegye le a méreteket és dolgozza ki. KOLJA: Hogyan? Megint? SZERGEJ PETROVICS: Igen./Tovább dolgozik./ KOLJA: Nincs hozzá arom,Szergej Petrovics. SZERGEJ PETROVICS: Nincs hozzá ereje? KOLJA: /durcásan/ Még egy kicsi talán lesz... /Mér,feljegyzi, közben morog./ No felveszem,... Meg is csinálom... Nézze meg az ember... Mi értelme van?.. SZERGEJ PETROVICS: Mi az? Magának is meg kell megyarázni,hogy csak ha megváltoztatjuk a súlyt és az átmérőt,akkor lesz jó a hajtómű? KOLJA: Nekem nem kell megmagyarázni. SZERGEJ PETROVICS: Akkor ne vesztegesse az időt. KOLJA: Magának jó... Tehetséges... SZERGEJ PETROVICS: Rendes emberek a vezetőiket a szemükbe se nem dicsérik,se nem szidják.Maga tudja ezt? KOLAA: Nem hizifelgésből teszem... Azért mondom,mert a tehetséges embernek könnyű.Ötlet ötlet után jön az eszébe... Én meg itt kinlódhatok. /számokat mormol/ Dolgodd ki.Kihlódj... SZERGEJ PETROVICS: Butaság. KOLJA: Miért butaság? SZERGEJ PETROVICS: A tehetségtelen embernek könnyű minden.Az kapkod az ötletek után.A tehetséges kinlódik. KOLJA: Paradoxon? SZERGEJ PETROVICS: Igazság.A tehetségtelen nincs miért kinlódjék.Nem látja azt,amit akar.8 általában semmit nem akar.Ahogy sikerül,ugy jó.A tehetséges ember pedig,- mig el nem éri a célt - a saját kezével présel ki magából minden energiát. KOLJA: Akkor minden rendben van. SZERGEJ PETROVICS: Azaz? KOLJA: Akkor bennem is vanac valami... hogy ugy mondjam... SZERGEJ PETROVICS: /mosolyog/ Nem,nem,nem vagyunk szerények...