Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

- 17 bész.Mi nem kivánunk egymásnak se jóegészséget,se boldogságot,se valami ehhez hasonlót.Apám rendszerint ezt mondja: "Jusson ki kinekkinek érdeme szerint". MARGARITA: Megfelel. VÁRJA: Szóval? /Koccintanak.Felemelik a poharakat és várnak.A rádióban megszólal a toronyóra./ MARGARITA: Kinek-kinek érdeme szerint... Boldog Újévet,Várenyka. VÁRJA: Boldog Újévet. /isznak./ MA

rUj

AEi!A

: Gyorsan valami harapnivalót... /Éles telefoncsengés./ Interurbán.Magát keresik várja. VÁRJA: /megindul,de hirtelen megáll./ Hátha... MARGARITA: Vegye fel a kagylót. VARJA: /felveszi/ Tessék... Igen.igen.Nyefedova van a telefonnál. Jó, vár ok. . . /szünet/ Igen,én... /felsóhajt/ Hallom... Köszönöm. De minek kellett ez?.. Nem kellett volna... Nem..nem... Ne mondja ezt... Istenem... Hallom,igen... Nem kell... Megtiltom,hggy ezt mondja,hallja?.. /lágyan/ Nem hallja? Nem igaz... Ez se igaz... Nem, ez nem igán,nem igazi.. Nem birom további Leteszem a kagylót... /Gyprsan leteszi a kagylót.Margaritára néz./ Hallotta? Mi ez? MARGARITA: Pont éjfélkor.Istenucse,térdenállva könyörgött a telefonos kisasszonynak. VÁRJA: Hallotta? Igen? MARGARITA: Mi lesz magukkal? VÁRJA: Semmi.Semmi nem lesz.Nem lehet.Majd meglátja. MARGARITA: Én nem látom meg. VÁRJA: Nem.Vége... Vége,vége és vége. MARGARITA: Keleten azt mondják: Te mondtad,én elhittem.Megismételted,kételkedni kezdtem.Harmadszor is mondtad,és én tudtam,hogy hazudsz... Függöny