Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

- 16 MARtrAfíí ÍX: így szokott lenni .Szétválunk és kész.S azért meséltünk egymásnak,mert nehéz egyedül az embernek.Különösen,ha no.De azért megvagyunk.Hiszen,látja,élek. VÁRJA: Bizony nehéz. MARGARITA: Kell,hogy valakinek,- ahogy mondják,- puderozza az ember az orrát.Légy akár mérnök,tanitónő,társaslény... VÁRJA: Neki is nehéz. MARGARITA: Lehetséges.De tudja,vannak a férfiak között olyan vadak,- összeszorítják a fogukat»belemerülnek a munkába és kész.A szeme se rebben az ajjasnak,mégha tizszer is elmész egy nap előtte. Tisztelem ezeket a kőszivüeket. VARJA: No hát beszélgetés közben elkészült a karácsonyfa.Magunkat is rendbe kell hoznunk. MARGARITA: Lehet,hogy mégis meghivott valakit? VÁRJA: Csak maga és én. MARGARITA: Akkor a magam részéről - passz.Teritem az asztalt. VÁRJA: /a tükör előtt/ Először a szemöldököt... MARGARITA: Jó,jó.. . Festék nélkül is jó. VÁRJA: Festékkel még jobb. MARGARITA: Ne fesse ki a száját.És ne fesse agyon magát.Nem jó az. VÁRJA: Szépnek lenni jó? MARGARITA: Az jó. VÁRJA: Hogy legyen az ember szép,ha az isten nem adott eleget. Igyekezni kéli... MA^-^Al'TA: S Hxmáziék mi nők,persze,nem ismerünk mértéket. VARJA: Nos,kész lennék. /Az asztalhoz megy/ Ó,milyen szép. MARGARITA: /Várja arcét nézi/ Az se rossz.Hát akkor kicserélem a papucsot./Cipőt huz/. ¥ÁRJA: /magának/ Legalább fél szemmel... /k

ü órára néz/ Tiz perc mylva éj fél.Maga tud üveget bontani? MARGARITA: /festi a száját/ El vagyok foglalva. VÁRJA: Megpróbálom magam...A szemgát szereti? MARGARITA: A háború óta mindent szeretek.Kapcsolja be a rádiót /VÁRJA bekapcsolja.Az autóz zaja hallik a Vöröstérrőí/. VÁRJA: Gyorsan-gyorsan,Margósenyka.Mindjárt megszólallíHJc a Kreml toronyórája. /Mindketten azsztalhoz ülnek./ MARGARITA: /Bort tolt./ Ki mond pohárköszöntőt? * VARJA: Én is mondhatok.Nálunk a családban van egy hagyományos tószt.A papa találta ki.Zord ember,és rettenetesen becsületes.Se-