Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

Az óbudai színkör éppen nem lucratív vállalat. Aki ott a 6 000 frt-ot megkapja, az nem lehet üzérszellem, mert akkor produktívabb talajra utalom. Boldog nemzet, ahol a színészet tisztán kulturális és üzleti célokkal indulhat. Mi azonban a magyar színészet első százada után 4 évvel ott vagyunk, hogy a hazafiasság missziójára is kell gondolnunk. Az itt vázolt állapotokat azért terjesztem elő, hogy az ó-budai színügy iránt csekélységemtől telhetőleg felkeltsem az érdeklődést. Természetes, hogy bizonyos tekintetben pro domo beszélek. Óhajtanám, ha a fő- és székváros a 6 000 forint szubvenciót nekem szavazná meg. Két éve sokat áldoztam az ó-budai színügyért és bár az előadottak után s a helyzet ismeretével bírók előtt kétségtelen, Ó-Budán a színészet üzletnek rossz: de miután irodalmi- és színészi működésemben mindig csak az eszménynek hódoltam, örömmel ragadnám meg az alkalmat, ha szülővárosom egyik darab földjén én lehetnék szántóvetője a nemzeti kultúrának. De érjen bár a főváros bizalma engem, vagy más érdemesebbet, két évi küzdelmeimre, miket hazafias és kulturális sikerek emléke feledtet velem hivatkozva, bátran állíthatom, hogy aki a főváros által igénybe veendő ez áldozatra adja szavazatát, nem egy szánalmas chimérát dédelgetett, hanem fontos, nemzeti ügyet mozdított elő . Budapest, 1894. augusztus hava. Rakodczay Pál."