Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

Prém József: PRGLÚG a Budapesti Kisfaludy Színház ünnepies megnyitására 1897. évi február hó 6-án Kisfaludy Károly születésének évfordulója alkalmából, a költő nevéről elnevezett színház megnyitásán elmondta: Salamon Katinka k. a. Az első hang, az első röpke szó! ... Hadd visszhangozzák híven e falak. Ha kissé félénk és tán habozó: Ne csodáljátok, hölgyek és urak! Díszes e társaság, de ám a hely Mi tagadás -- szerény, mint jó magunk, Ám vágyunk nagy és célunk a siker Kimondom nyíltan: győzni akarunk! így látják ezt apáink idejében. Nem csüggedett a vándor hős csapat . . . Egy-egy apostol, remény a szívében ... S ha kenyér nem, de borostyán akadt. Törhetetlen küzdés szántóföldre váltja A sziklás erdőt s nyitva áll a pálya. Ne szépítgessük: nem a Parnasszosz alja E hely itt, jó közönség ... Tudja, hallja Mindenki, hogy a múzsák szent ligetje Bíz' innen távol virult, s éjjelente Nem szilfidek és nem a nimfák tánca, Dala, zenéje s több efféle lárma, Mely klasszikusnak vált be hajdanán Ó, nem az szólt itt. Nos hát magyarán Kimondom s nincs mért röstellje a múzsám; Gyár volt ez a ház itt, festő gyára, úgy ám!