Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

AZ ADATTÁR SZEMPONTJAI Az Óbudai Kisfaludy Színház műsorának leírásánál nem követhettük azt a módszert, amit a Városligeti Színkörnél, ahol a színház mindvégig a Feld-család igazgatásában, kezelésében működött, csak a társulat változott. Ott egy-egy darabcím leírásánál csak az évenkénti bemutatók időpontjával kellett számolnunk. Itt azonban évről évre új igazgatóval, új társulat költözött a Kisfaludy Színházba. A kezdeti igény (Ibsen, Schiller, Hauptmann) később elenyészik, a műsorterv egyre inkább szórakoztatóra törekedett. Az előadott magyar darabok nagyobb része népszínmű (többnyire évről évre ugyanaz), míg továbbra is érvényesült a zenés művek hegemóniája. A zenés vígjátékok, bohózatok és a népszínművek rendre ugyanazok voltak. A források rendkívül hiányosak, szinte kizárólag a napilapok adataira hagyatkozhattunk. Az adattárban egy-egy év elején közöljük a társulat névsorát , amely csak abban az esetben teljes, ha maradt fenn Előleges jelentés. Tudjuk azt, hogy ebben a korszakban minden valamirevaló vidéki színtársulat a következő szerepkörökre szerződtetett színészeket: Színésznők : primadonna, táncos szubrett-primadonna, drámai szende, anyaszínésznő, énekes-táncos naíva, énekesnő (coloratur), komika, hősnő és társalgási, naíva és társalgási, drámai és társalgási anya; színészek : apa- és jellemszínész, hősszerelmes, énekes bonvivan, idősb, bonvivan, táncos komikus, táncos buffo, táncos siheder, kedélyes apa, drámai apa, buffo-komikus, lírai szerelmes, bari