Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

király" varázsos megjelenése nem tudták megmenteni a bukástól. Voltak olyan estek, amikor az előadást ketten: a direktor és az ügyeletes rendőr nézte végig. Ennek ellenére ilyenkor is megkívánta a színészeitől, hogy úgy játsszanak, mintha zsúfolt ház élvezné játékukat. Kövessy társulata bemutatta Az ember tragédi ájá

t, melynek díszleteit egy Vasinkó Ferenc nevű ezermesterrel rendezte be, akárcsak az Ördög pilulá

it, ahol az égbe emelkedő szék, fogyó gyertya éppen olyan remekül szuperált, mint az országúton a le- és felcsapódó útmutató kar. Az ő színpadán hajolt meg először a függöny előtt Molnár Ferenc, a Henschel fuvaros fordítójaként. Az igazi nagy siker 1899 júniusában következett, amikor Goldfaden Sulamith című operáját Kövessy héber eredetiből lefordította és magyar színpadra alkalmazta. A zenét Donath Ede hangszerelte. A Sulamith muzsikája megtörte az óbudaiak ellenállását, és ettől az időtől számítják a színház új korszakát is. A darabot százszor játszották egyfolytában a Duna-parti kis épület színpadán. 1900-ban Kövessy Ibsent, Schillert állított színpadra. Vendége volt több előadásban Somlay Arthur is. Azután júliusban ő is feladta: előbb Kecskemétre, majd Pécsre ment igazgatónak. 1912-ben a pesti Új Színpad igazgatója, majd a Beöthy-színházak dramaturgja lett. 1924-ben a New York kávéházban asztaltársaságot alapított Kövessy-Vár néven, nyugdíjas, idős színészek segélyezésére. Számos eredeti színművét, fordítását játszotta a Népszínház, a Budai Színkör, a Magyar Színház, a Népopera, a Városligeti Színkör, a Neue Wiener Bühne és több vidéki város színtársulata.