Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

Lapozzunk bele a Kisfaludy Színház megnyitóját követően néhány újságba, kritikába. "Budapestnek nemcsak távoli része Ó-Buda, mely sok egyéb tekintetben is távol van a magyar fővárostól. Egy magyar színházra sok feladat vár ott, s hogy íme megnyílt a Kisfaludy Színház, nagyon örvendetes. Nem külön Thália céljára épült csarnok, egy gyárat alakítottak át, de hivatása a falai közt berendezkedő ügyességtől és szellemtől függ. Tulajdonosa és igazgatója Serly Lajos. A megnyitó előadáson a meghívott vendégek foglalták el a vörös plüssel díszített nézőtért. Ott voltak Wlassics Gyula vallásügyi miniszter a feleségével, Perczel Dezső belügyminiszter, Dániel Ernőné, Rudnay Béla főkapitány, gróf Festetich Andor, a Nemzeti Színház igazgatója, s a fővárosi társaság több előkelősége. A zenekar nyitányául Lavotta egyik művét játszotta, aztán Salamon Katica k. a. a kolozsvári színház volt tagja szavalta Prém József (a színház dramaturgja) prológját. Ezután a színház személyzete a Himnuszt énekelte, majd Kisfaludy Károly Vígjáték című egyfelvonásosát és Suppé Felsőbb leányok (Nőnövelde) című operettjét adták." (Vasárnapi Újság, 1897. 9. sz. 140. p.) " ... Kisfaludy nevét választotta színháza címéül. A Kisfaludy név program. Nem több, nem kevesebb, mint a magyar szellem ápolása... A szegény színigazgató nem lehet egészen hittérítő, mindig nem az ő ízlése parancsol, de gyakran a közönségé, az irodalom által fekélyezett közönségé. Üdvözöljük Serly Lajost, ha neki sikerül Kisfaludy szellemét vezetni be a színfa-