Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

főkapitány-helyettes, akinek felesége, Kápolnai Irén is tagja volt a színháznak, előbb a Pesti Hírlap Vasárnapja (1928. dec. 16.), majd a Budai Napló 1930. nov. 24-i és dec. 3-i számában Egy budai kis múzsahajlék címmel ezt írta: "Valami kis misszió is lobogtatta volna a direktort, ha az nem Serly. Mert Ó-Budára ráfért akkor is egy kis magyarosítás. Serly azonban széltében-hosszában hangoztatta, hogy ő nem az óbudaiaknak csinálta ezt a múzsahajlékot, ohó! nem bizony! Hanem a pestieknek! El is képzelte a fantáziája a Duna-parton és a Lajos utcában a fiakkerek hosszú sorát, amelyen a pesti közönség, kinek ízlését a Nemzeti, a Népopera és egyéb színházak nem elégítvén ki, kiszállnak a Kisfaludy Színházba, hogy egyszer már egy igazi művészi előadást is élvezzenek. ... Sok jó darabot, jó előadást láttam a direkciója alatt, de azért mégis megbukott. A jó ó-budaiak nem jöttek a színházába, mert megaprehendáltak a kijelentéséért, hogy nekik nem csinálta a színházat, a pestiek pedig természetesen nem jöttek a fiákkeren." (Fővárosi Lapok, 1897. február 28. Vasárnapi melléklet, 13-14. p.) Persze, lehet, hogy az óbudaiak megsértődtek Serly kijelentése miatt, de azért "elátkozott ház" lett ez az épület, mert igazgatói sorra megbuktak. A Fővárosi Lapok 1897. november 21-én jelentette, hogy Serly bérbe adta az óbudai színházat Deák Péter zilahi igazgatónak, aki 23-án kezdi meg az előadásokat, a II. Rákóczi Ferenc fogsá ga című történelmi drámával. Serly pedig csakugyan elment Amerikába. New York egyik legnagyobb színházától megbízást kapott