Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

hogy emelkedjenek fel arra a színvonalra, mit a Magyar Múzsa figyelembe vétele joggal megkövetelhet. Önmagát tiszteli meg ezzel Ó-Buda." (Buda és Vidéke, 1894. VI. 3.) "Legutóbb volt ugyan 2 telt háza Rakodczaynak, de általában véve majdnem üres a színház, ami nem válik dicséretére az ó-budai közönségnek. Most minden kedden elmarad az előadás." (Buda és Vidéke, 1894. VIII. 26.) Rakodczay Pál és színtársulata búcsú nélkül távozott Óbudáról. A Buda és Vidéke című lap így rótta meg érte: "Rakodczay uram ugyancsak furcsán bánt el az ó-budaiakkal. Úgy sem tett, mint a nagylaki rektor, aki legalább az iskola kapú félfájára írta fel: Hej Kislak, Nagylak itthagylak. így nem nevelünk közönséget. A magyarság ott terjed még pedig tiszteletre méltó rohamos lépésekben, s ha egy kisebb, de jó társaság ütne ott tanyát, nem lenne üres Thália temploma. Különben sem zárult deficittel az idény." (1894. IX. 23.) A cikk írójának nincs igaza: elébb két idézetet közöltünk a lapból, de több is volt, amely megállapította, milyen keserves volt a színtársulat helyzete. A közönség nem járt a színházba, a székesfőváros nem támogatta az igazgatót. Még a III. kerületi Színpártoló Egyesület alapszabályai is csak "cél és iránynak" tűzte ki: a főváros III. kerületében működő magyar színészet erkölcsi és anyagi támogatása által oda hatni, hogy annak itt biztos talaja legyen és arra felügyelni, hogy a színielőadások a szigorúbb műízlésnek megfelelve a közönségnek műélvezetet nyújtsanak. Aláírói: Fantus Fülöp titkár, dr. Mittelmann Bernát