Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

birtokába, akik a törökök kiűzése után, a város visszafoglalásával Ausztriából ill. Morvaországból hoztak birtokukra új telepeseket. A város felvirágzott, nagy építkezések folytak. Ekkor alakult ki Óbuda központjának máig látható barokk arculata. A Fő téren 1746-57 között elkészült Jäger Henrik János tervei szerint az elegáns Zichy-kastély. Ebből a korból származik a szép városháza, az új plébánia és temploma a Lajos utcában, a trinitáriusok kolostora Kiscellen. 1766-ban a Kamara visszaváltotta az óbudai Zichy-uradalmat, s így az kamarai mezőváros lesz. A szabadságharc leverése után külvárosként Budához csatolták. A kapcsolat azonban laza - Óbuda népe az 1860-as években még a maga zárt, különálló, sajátos életét élte - és csak a lóvasút megindításával élénkült meg. Ezt a békés világot forgatta fel az 1870-80 közötti filoxéra-járvány, amely elpusztította az óbudai dombok gyönyörű szőlőskertjeit. A nyomor a szőlőmunkásokat a sorra beinduló gyárakba hajtotta. 1783-ban kezdték meg a város északi szélén a Selyemgombolyító manufaktúra építését, a Harrer Pál u 44-45-ben. A Tallher József tervei szerint a késő barokk Deglomeratórium 24 ablaktengelyes köralakú épületében Mazzucato Ágoston vállalkozó saját találmányú gömbölyítő készülékén 1786-ban indult meg a termelés. A gyár 1830-ig működött. Az épületet 1955-56-ban Phannl E. tervei szerint helyreállították. Kétszáz év múltával mint műemlék lett az ország kulturális életének új színfoltja: 1985 májusában az UNESCO támogatásával itt nyílt meg a Közművelődési Információs Központ.