Alpár Ágnes szerk.: A Városligeti Színkör, 1889-1934. 1991 (Színháztörténeti füzetek 79, Budapest, 1991.)
A SZÍNKÖR
Budapest újjáépítésének első hónapjaiban - 1945. július 15-i Népszava cikkében - Kassák Lajos még mindig úgy emlegeti a boldogult Feld papa színházában bemutatott Koldusoperá t, mint a külváros lakóinak szóló jelentős tényt. Ö is "legendásan hírhedt" kőszínháznak titulálja, amikor Feld papa valósággal király volt a ligeti művészetben. Nem messze tőle zajlott a Kisszínház, a Műszínkör, nem is szólva a Paprika Jancsi hazájáról, s azokról a mutatványos bódékról, ahol olcsó pénzért és a butítás mákonyával telítetten csoda csodára halmozódott. Jó néhány éve már nagy nosztalgiával próbálják feleleveníteni azokat a csodahalmozásokat, amelyeket a Városliget és a Népliget produkált - bizony, nem sok sikerrel. A Színház című lap 1947. 13. számában közölt riportból: "A Lukács fürdő szanatóriumi osztályán fekszik Feld Mátyás. Idegzsába gyötri, de 50 éves jubileumára készül. 50 éve színigazgató, színpadi szerző, színész, lóversenylátogató, kártyás, nők barátja, végrehajtók öröme. 50 éve amolyan Tyl Eulenspiegel, persze operettre átírva, kávéházi ' naturbursch ' . Feld Matyi tehát 50 éve Feld Matyi. A neve fogalom. Úgy tartozott a régi Budapest arcához, mint egykor a nagyon csúnya lovag Freystädtler pasa, a Stefániái kocsikorzó vagy a katonabanda a Weingrubernél. Szerves része volt a békebeli Pestnek, bohém az igazi bohémek között, színházába tódult a mulatnivágyó nép, pincérek, fiákeresek, fürdőmesterek, írók, színészek derültek legújabb kalandjain. Most 71 éves, és készül a jubileumra. Nagy tervei vannak: '50 esztendővel ezelőtt kezdte pályáját Feld Mátyás - mondja komor, ünnepélyes hangon. A Stefánián árult vizet - folytatja - Jókai Mór korsójából. Tisztelete jeléül hagyta a korsót a Feld-családra a nagy író. Első nap 68 krajcárt kerestem. Az ötlet remekül bevált. Az egész Stefánia nálam ivott vizet. Keresetemből műkedvelő társulatot fizettem. Aztán felcsaptam színésznek. Rettentő rossz színész voltam. Erre elhatároztam, hogy darabot írok. Nevető Bu dapest, ez volt a címe. Egész Pest sírt. Egyetlen egyszer adták elő. Még megbukni sem volt ideje. Nem baj, fiam mondta az apám, Feld Zsiga, - aki ilyen borzalmas darabot tud írni, az csak tehetséges lehet. Tényleg aztán rengeteg darabot