Alpár Ágnes szerk.: A Városligeti Színkör, 1889-1934. 1991 (Színháztörténeti füzetek 79, Budapest, 1991.)

A SZÍNKÖR

írtam, nincs ember, aki ne emlékezne a sikereimre. Pedig Feld Matyinál nem volt sohasem felújítás. Nálam öröm volt játszani. Én fedeztem fel Góth Sándort, Tanayt, Beregi Oszkárt, Sziklay Kornélt, Nyáray Antalt, Lábass Jucit, Gazsi Mariskát." Feld Mátyás fenti visszaemlékezésében nem említi, hogy a harmincas években már erősen hanyatlik a Budapesti Színház

. Még akad egy-egy siker, még az a szólás járja: Ha Sebestyén Géza jelenti a nyarat Pesten, Feld Mátyás a kánikulát. A Jaj de ki vagy unk ! c. operettről, melyben Fejes Teri, Mály Gerő, Békássy István, Kabos Gyula, Kmochné játszott, még így írtak: "... meg kell adni, hogy Feld Mátyás évről évre nagyobb megbecsülésben részesíti a közönséget." (Színházi Élet, 1930. 28. sz.) De a Délibáb c. hetilap már erősen gúnyolódik. Az 1930. 32. számában interjút közölt a nyolcvanegy éves Feld Zsigmonddal, mégpedig az Európa-szerte visszhangra talált Lehár-jubileumra készülő színház Wiener Frauen bemutatója alkalmából. Ez az operett ugyanis éppen a Budapesti Színház

ban került bemutatásra 1903-ban Pesti nők címmel, s ez volt az első Lehár-darab, amelyet Pesten játszottak. Feld színházában 1910-ben Bécsi asszonyok címmel, most 1930-ban pedig Klára nászéjszakája címmel játszották. Részlet az interjúból: "Felkerestük a legöregebb színházigazgatót, aki még ma is aktívan részt vesz színháza igazgatásában. Én mindig megmondtam, hogy abból a gyerekből ember lesz - kezdi - és igazam volt. Lehár Ferencet az egész világ ünnepli." Feld papa ezután mesél színháza sikereiről, híres művészeiről, majd belefárad az emlékek felidézésébe és: "Kinéz az ablakon. Feld Zsigmond zsebkendője lassan közeledik a szeme felé..." A bemutató megtörtént, az operettben Zöldhelyi Anna, Ferenczy Károly, Latabár Árpád, Havasy Mimi, Dénes Manci játszott, és a kritika: "... szegény Lehárnak borsódzott volna a háta a látottakon és hallottakon. Röviden: az előadás, a kiállítás és a rendezés feldszínházi volt... Nagy ünnepi előadás volt ez, mert a megtépett köntösök, ill. díszletek az egésznek gúnyos jelleget adtak." (Délibáb, 1933. VIII. 9. Nagy Károly.) Garai Imre, a jónevű dalszerző Sláger (214-216. p.) című könyvében így emlékezik ligeti karrierjére: "... a legkisebb