Alpár Ágnes szerk.: A Városligeti Színkör, 1889-1934. 1991 (Színháztörténeti füzetek 79, Budapest, 1991.)

A SZÍNKÖR

FELD MÁTYÁS (1876. X. 28. - 1953. XII. 12.) kora ifjúságától kezdve a színpadon élt, végigjárt néhány vidéki társulatot, majd visszatért apja színházába. Burleszkjeit, paródiáit, revoit a városligeti színház 1894 óta játszotta, több-kevesebb sikerrel. A színigazgató Feld Mátyás a szakma bohémje, munkássága nem ébreszt föl bíráló indulatot, pedig a színházi munka gondosságát blöffökkel hígította fel, de mégiscsak üzemben tartott egy színházat. Mindenki rokonszenvezett vele, de mindenki tudta, hogy kicsit link. De bántani nem akarta senki. Legfeljebb felhasználták, mint tette azt 1919-ben Fedák, aki azután soha többé nem is köszönt neki. A burleszk, bohózat és paródia író Feld Mátyás kortársa volt D'Amant Leo zeneszerzőnek, Hegedűs Gyula színésznek, Molnár Ferenc, Heltai Jenő, Szomory Dezső, Pásztor Árpád íróknak, de azon túl, hogy darabjait megírta, nem sokat törődött a színházával. Lehetőleg bérbeadta, kiadta a színházát, mint 1920-ban az Új Színház nevű társulatnak, 1922-ban Pintér Imre óbudai szín

7 társulatának és Andor Zsigmond újpesti színtársulatának, 1923ban Sebestyén Géza (aki 1897-ben itt a ligeti színkörben az óbajor passiójáték előadásán a kikiáltó volt) buda-miskolci társulatának,, az Apolló Kabaré alkalmi társulatának, majd 1931 és 1932-ben Békeffi László társulatának. Közben persze évről évre színre került egy-egy Feld-revű is, s ahhoz neki is kitűnően éles szeme volt, hogy ezeket Tanay Frigyes, Ferenczy Károly, Kmochné, Kökény Ilona, Fejes Teri, Latabár Árpád, Kabos Gyula, Somogyi Nusi, Mály Gerő felléptével vigye színre. Élete és színidirektorsága majdnem olyan volt, mint az 1941-ben megjelent Emlékirata - Utazás a Feld körül Mindenki benne van alcímmel -, amelyhez Kárpáti Aurél írt előszót. E könyvben közli az összes őt dicsérő, sőt mentegető leveleket, melyeket 40 éves jubileumára kapott. Ilyenek Csathó Kálmán, Job Dániel, Heltai Jenő, Stella Gyula, Rátkai Márton, Porzsolt Kálmán gratulációi. Ezek mindegyike tehetséges, szorgalmas, a vidám színpadi művek nagy mesterének tiszteli, s ezekre ő igen büszke volt. Emlékiratának további része azonban nem hasonlít apjáéhoz, az anekdotikus történetek mulattatóak ugyan, de éppúgy jellemzőek is a könnyelmű,