Pifkó Péter: Esztergom színháztörténetének forrásai a Komárom megyei Levéltárban, 1816-1944 (Színháztörténeti füzetek 74., Budapest, 1983)

BEVEZETŐ TANULMÁNY - I. LEVÉLTÁRI FORRÁSOK A KEZDETTŐL 1849-ig

I. LEVÉLTÁRI FORRÁSOK A KEZDETTŐL 1849-IG Magyarországon a XIX. század első felében megnőtt az igény a nemzeti színjátszás iránt. A fővárosban csak vajúdó magyar szinészet rövidesen Erdélybe, majd a vidéki városokba szorult. Az 1815 után megszaporodott vándortársulatok a vármegyék támogatása alatt járták az országot. 1849-ig ezek a vándortársulatok legfelső fokon a Helytartótanácshoz tartoztak. Itt három osztály - a Városi Osztály 1783-1848 (Departamentum Civitatense), Könyvvizsgálati Osztály 1783-1848 (Departamentum Revisionis Librorum), Rendészeti Osztály 1783-1848 (Departamentum Politiae in Genere et Civitatum) - foglalkozott szinügyekkel. A szabad királyi városokban a közigazgatás szerve a városi tanács volt, a biró, a polgármester, a városi kapitány elnökletével. Ha egy vándortársulat játszani akart Esztergomban, akkor a városi tanácshoz fordult játszási engedélyért, s a helyi hatóság vezetői döntöttek az engedély kiadásáról. Sok esetben még kérelmet sem nyújtott be a színigazgató, csupán szóbeli megbeszélés alapján kapta meg az engedélyt. 1817-ben olyan határozatot hozott Eszetergom város, amely megnövelte a kötelező szinházi iratok számát. Kimondták, hogy minden társulat köteles egy előadást tartani a szegények javára. A jótékony célú előadásokkal kapcsolatban számlák, elsimervények keletkeztek. Ezek a városi kapitánnyal és a szegények számadójával közösen készültek. A dokumentumok nyomára 1849-ig a mutatókönyvekben a legváltozatosabb cimszavak alatt bukkanhatunk: - Dal- és játszótársaság, - Ispita polgári elszámolásai, - Komédia, - Magyar Szinmüvésztársaság, - Magyar Játszó Társaság, - Nemzeti Magyar Szinésztársaság, - Szinészet. 5