Mályuszné Császár Edit: László József (Színháztörténeti füzetek 23., Budapest, 1959)
ző, nagy hatalommá nőtte kl magát a színháznál* Az Ötvenes évek elején László jobbnál-jobb szerepeket alakit. Ekkor teszi meg azonban azt a lépést, ami egész későbbi életére elháríthatatlan balszerencsét hoet nőül veszi Egressynek nála több, mint negyedszázaddal ifjabb leányát, a Petőfi költeményben ünnepelt, legendás szépségű Etelkét. - A kés ól krónikás teljesen értetlenül áll evvel a ténnyel szemben . Nemcsak azon csodálkozik, hogy egy negyven-egynéhány éves embernek, ha mégolyan kedves egyéniség, hires művész is,hogyan juthat eszébe egy alig felserdült kislányt magához kötni, de még inkább azon, hogy a leány családjának sem volt több belátása - anya, nagyanya, nagybácsi, fivér végtére is nem voltak mind Törökországban! -, s hagyták a két embert vesztébe rohanni. Mert a házasság, az ünnepelt bonviván és az elkényeztetett szépség házassága olyan pokol volt, amilyet csak az élet produkálhat, s amiről tapintatos körül Írásokkal számol be a családi levelezés sok-sok árkusa. 1853 ban Etelke már beadta az egyházi főhatósághoz a válópert,olyan vétkekkel vádolva meg népszerű férjét, hogy a tisztes birák - a pesti lelkészi kar tagjai - megdöbbenten figyel meztettéki ha ilyen súlyos vádakat emel, az eljárás igen hosszú és a vizsgálatok igen alaposak kell, hogy legyenek. Intettékl terelje a válópört a szokásos, jól bevált, biztos útra, a férj vállalni fogja a hibát, s a válást néhány hónap alatt kimondják. Etelke azonban az apja leánya volt. Jottányit sem vont vissza a vádakból, kártérítést kért. Egressy Gábor ekkor már újra a színháznál volt, s igy kezde tét vette az a vesszőfutás, amit Lászlónak magánéletben és szinházban végig kellett élnie. /V.ö. az Egressy-család levelezését az Orsz. Széchényi Kvtár Irodalmi Level estárában/ Hogy az egyes tárgyalások mennyire felzaklathatták az ugy is elsősorban idegeivel dolgozó művészt, azt csak sejtjük, adatunk rá nincs, mert László, az őt jellemző finom tapintattal, nem adta Írásban belső válságát. Hogy azonban