Mályuszné Császár Edit: László József (Színháztörténeti füzetek 23., Budapest, 1959)

a színészi karriernek vége szakadt, azt 1854-t51 világosan mutatja a fellépések statisztikája. Egressy hatalmas és kérlelhetetlen ellenfél volt. Különös balszerencseképpen meg jelent Szerdahelyi József huszonöt éves, dekorativ szépségű fia is, hogy másod-bonvivánként működjék a színháznál. A másod-bonvivánból rövid egy év alatt "a bonvivánok mintaképe lett", L. pedig 1856-ban, bár szerződött tag volt, egyszer sem lépett fel, de nem lépett fel 1857-ben és 58-ban sem. Feltehető, hogy mint a hivatalos papir is mondta, nem volt egészséges. Legalább ieí nem volt olyan állapotban,hogjr e szörnyű per folyama alatt, játszani tudott volna. 1858ban nyugdíjaztatását kérte. '859 januárjában elválasztották Egressy leányától, aki kártérítésképpen - 2ooo Ft értékbenátvette a takarékos férj Pesten szerzett házacskáját. L., anyagi kötelezettségeinek lerovása után,rövid magyarországi vendégszereplésre indult. A fővároshoz semmi sem kötötte. Barátja, Fáncsy, régen halott volt, családja, gyermekkori emlékei Erdélybe hivták. S Kolozsvárig még Egressy kezel sem értek el... Mint a kolozsvári szinház művészeti tanácsadója, egy ideig igazgatósági tagja, csendben éldegélt, a Házsongárdon szerzett egy kis házat, időnként kedves, derüshangu leveleket váltott a magyar szinházi világ nagy levelezőjével, Prielle Kornéliával. Sok évvel harmadik, szerencsétlen házassága után, újra megnősült. Negyedik felesége, Máté Mária, nem volt sem színésznő, sem nagyvilági szépség; egyszerű, derék nő lehetett, akiről csak anynyit tudunk - Kassaitól - hogy hűségesen ápolta, s-a gyásBjelentésekből - hogy tizenhárom évi házasság után el is temette férjét. A művész Lászlóról az Adattár ezúttal nem beszél. Azt azonban, hogy mindenki derék, vidám, kellemes embernek is merte az életrajz hősét, meg kell említenie. Meg kell emlékeznie arról is, hogy L. tanította művészete finomságaira Szerdahelyi Kálmánt, akire soha féltékeny nem volt, akiről