Mályuszné Császár Edit: László József (Színháztörténeti füzetek 23., Budapest, 1959)

"Elfeledték még hetében e jel ^síinket. " , irja panaszosan Kassai Vidor Emlékezéseiben./269.1./ Tévedett. A szépség és a művészet Örök. még akkor 1;, ha hordozója csak egy szinész. Az emlék évtizeiekre feledésbe merülhet.E]képzelhető, hogy a kortársak, akik ma sirya állják körül a halott művész koporsóját, holnap összevesznek a szerepein és holnaputánra elfelejtik. Alkotásainak lényegét azonban őrzi a kor Írásos és képi emlékanyaga. Ha arra hivatkozunk, hogy Shakespeare, akinek nevére az emberiség Legnagyobb szellemei hajtottak fejet, semmit sem jelentett a közvetlen utókort Cromwell és a puritánok számára, hasonlatunk csak túlzott, de helytálló. Száz esztendő távlatában világosan áll előttünk László alakitórrlvészetének tudatos realizmusa és helyét a magyar színháztörténet legjobbjai, között kell kijelölnünk. Életét kevéssé ismertük, ez igaz. Még legjobb szaklexikonunk rövid cikke ia hemzseg a tévea adatoktól, amiről tudós irőja, a színháztörténeti anyag feltáratlan voltát tekintve, nem tehet ugyan, viszont éppen ezért szükséges itt rövid, de adatokkal alátámasztott életrajzot adnunk. László József Pugylvásárhelyen fizületett, Bihar megyében, ahol édesapja, László János, a nótárius tisztét viselte. A születés pontos idejét meghatározni nem áll módunkban, mert a ref. egyház anyakönyve csak a keresztelés napját, I808. máj. 3.-át jelöli meg. A kálvinista gyakorlat az -ban nem sieti el a keresztelést 3 igy éppen nem lehetetlen, hogy a fiúcska már a téli hónapokban, esetleg még