Mályuszné Császár Edit: A Budai Népszínház műsora (Színháztörténeti füzetek 10., Budapest, 1957)
1869-7o« évekről /1865-ben nem jelent meg, as 1668.-1 műsort őrző Bmlény pedig hiányzik/ - és a napi sajtó segítségével történhetett. A zsebkönyvek forrásértékét teljesnek vettük, mivel a színházi év lezárta után készültek, • a sugó-kiadő még birtokában volt a megfelelő színházi feljegyzéseknek, ill. szinlapoknak. A napi sajtó, sajnos,nem megbízható, hiszen az előre hirdetett darab nem egyszer lekerült, betegség vagy egyéb közbejött akadály miatt, a műsorról. /Be az oka annak, hogy a Jónás Alfréd-féle kéziratos müsor-ösazeállitás - u. csak a Széchenyi Könyvtár Színháztörténeti Osztályán - nem pontos és csak alapos kritikával használható./ A Zsebkönyvek mellett elsőrangú forrásul szolgáltak az Országos Levéltárban őrzött Helytartótanácsi Iratok. A Rendőri Osztály, a Könyv- és Ssinmüvizsgálati Osztály és az Elnöki Iratok az 1861-64. évekre mind a szerzők nevét és a darabok elmét, mind az előadások napját - sőt nem egyszer lefolyását ! - illetőleg bő felvilágosítással szolgálnak, csak az a sajnálatos, hogy a dolog termesze ténél fogva, majdnem kizárólag az ősbemutatókra szorítkoznak. A levéltári anyag mindig megnevezi, a darab elme mellett, az irót vagy fordítót 1B, rendszerint mind a kettőt, s a darab műfaját. A zsebkönyvek azonban csak a színmüvek elmét közlik, azt ls rövidítve. Előfordulhat, hogy ugyanegy darabot az egyik évben ilyen, a másikban olyan címmel emlegetnek. Ennek oka részben az, hogy a hosszú, összetett elmek még a hatvanas években is igen divatosak. /Pl. Az Gertrud volt, vagy a párizsi operabáli civódás; A gyermekorvos, vagy a természet- és társadalmi jogok, stbV Arra is van eset, hogy néhány év alatt a címben előforduló szám megduplázódik. Ugyanegy operett 1864-ben még Tis leány ás egy férj sem-ről mesél, a kiegyezés után pedig a lányok száma már huss* Egyszerű üzleti fogás, hogy régi