Cenner Mihály: Jászai Mari (Színháztörténeti füzetek 6., Budapest, 1957)

JÁSZAI MARI 1867-ben, a Budai Népszínházban feltűnik egy fiatal színésznő. Nincs barátja, nincs ismerőse, egyedüli pártfogója a tehetsége. Viharos gyermekkor áll a 17 éves színésznő mögött* Az ászári ácsmester hetedik gyermeke korán elveszti édesanyját, mostohája gyülölijkorán kell magának megkeresnie a kenyerét. Alighogy Győrben az elemi iskolát elvégzi, szolgálónak áll. Innen Bécsbe vetődik, majd a porosz-osztrák háború idején markotányoslány a katonáknál. Ismét hazakerül, de megszökik egy vándorszintársulattal , hogy színésznő lehessen. Minden vágya játszani,alakítani, másnak lenni, mint aminek a természet alkot

ta.Hubai Gusztáv, majd Bényey István társulatánál kezdi pályafutását , hogy azután Molnár György Budai Népszínházában tűnjék fel. Itt megismerkedik Kassai Vidorral, korának hires komikus színészével. Kassai tudós ember hírében állt, s amellett rendkívül becsületes, visszahúzódó természete volt. Já szalt égette a tudásvágy, mind többet, nagyon sokat akart tanulni, hiszen eddig oly keveset tanulhatott. A két különös ember egymásratalált, Kassai feleségül kérte Jászait, s 1869-ben már együtt szerződnek Kolozsvárra* Kolozsvárott már elsőrendű drámai szerepeket játszik, s néhány év alatt oly nagy hirre tesz szert,hogy a budapesti Nemzeti Színháznál is felfigyelnek rá. Ebben az időben vonult nyugalomba Jókainé, a nagy drámai hősnő, s az ő szerepköre egyelőre betöltetlen volt* A színház vezetői erre szemelték kl Jászait, s 1872-ben szerződtették a Nemzeti Színházhoz. Pályája ettől kezdve szinte töretlenül