Cenner Mihály: Jászai Mari (Színháztörténeti füzetek 6., Budapest, 1957)
ivei felfell. Már egészen fiatalon a nagy tragédiák hősnőit alakította. A Bánk bán Gertrudisa, a shakespearl hősnők hosszú sorozata, Racine Phaedrája a mérföldkövei a pálya első részének. 1883-ban 6 az első Éva Az ember tragédia^ában, de még feljebb emelkedik Sappho, Medea, majd Elektra alakításával, amelyet nemcsak itthon, de külföldön is hódolat és elismerés kisért. /1892, bécsi vendégjáték./ Fékezhetetlen temperamentum, megalkuvást nem ismerő igazságérzés és igazságkeresés, hatalmas tudásvágy, példátlan szorgalom jelle mezték. Megtanul t németül, angolul, franciául és görögül, hogy kedves iróit, költőit eredetiben olvashassa* Lefordítja Ibsen John Gabriel Borkmannlát. s azt az ő fordításában adja elő a Nemzeti Színház. Rajongott Széchenyiért és Petőfiért, Imádta a magyar népet, s legsikerültebb szavalóestjelnek a munkások részére tartott szavalőestjeit tartotta. /Jászai Naplója és Emlékiratai!/ 19oo-ban gróf Keglevich István intendáns miatt egy évre megvált a Nemzeti Színháztól és átszerződött a Vígszínházhoz, de Keglevich távozása után visszatért, s ott örökös tagsággal fogadták. Jászai nem ismert kis szerepet,vagy mellékes szerepet. Minden fontos volt számára, ami a szinpadon történik, s nem tűrt kollégái részéről sem felületességet, nemtörődömséget a színpadon. Szentnek tartotta a színjátszást és az egész életét betöltötte. Annyira természetévé vált a színpadi beszéd és mozgás, hogy a magánéletében is pathetikusnak, tragikusnak, fenségesen megközelithetetlennek tartották. 1922-ben ünnepelték nemzeti színházi tagságának 5o éves évfordulóját. Az ünneplésben az egész nemzet résztvett, s Jászai az örökös tagság mellé a tiszteleti tagságot is megkapta. Páratlan tekintélyét igen gyakran az elesettek, elnyomottak helyzetének enyhitésére használta.
