Haraszty Árpádné: Balog István hagyatéka a Színháztörténeti Múzeumban (Színháztörténeti füzetek 5., Budapest, 1957)

BALOG ISTVÁN Balog István a magyar színészet hősi korszakának egyik kiemelkedő egyénisége volt. A vándorszínészet megalapítójának, a "faluzó színészet* megteremtőjének tekintjük.Sokoldalú munkásságot fejtett ki mint szinész, szinmüiró, fordító, rendező, de foglalkozott a színészi hivatás és magatartás, a fiatal szinészgeneráciő nevelésének problémájával is. Balog István 179o-ben Lucson /Baranya megye/ született és 1873-ban halt meg Pesten. Iskoláit Pécsett végezte. A magyar színészettel a pesti Rondellában ismerkedett meg. 1811ben Kultsár István társulatához szerződött. 1815-ben, a Rondella lebontása után vidékre ment és társulatot szervezett • Játszott Debrecenben, Székesfehérvárott, Komáromban,Kapós várt, hogy csak a nagyobb helyeket említsük. De vándortársulatának é lén vitte a kultúrát faluról-falura, és áldozatos, fáradtságos munkájával a magyar népet szolgálta. 1839-ben a pesti Nemzeti Színházhoz került. 1854-ben nyugdíjazták, de 1858-ban ismét játszott. Rendkívül eseménydús életét, sokirányú munkásságát , a 19. század első felének színészetét, a korabeli közönség Ízlését naplójából ismerhetjük meg. /Sajtó alá rendeste éa kiadta Barna János dr. 1927./ A Balatonfüreden lakó Balog-család -Balog István közvetlen leszármazottjai /unokájának felesége és dédunokái/- a háború viszontagságai között is kegyelettel őrizték meg az em lékanyagot. A már korábban védetté nyilvánított hagyaték 1956 áprilisában, vásárlás utján került az Országos Színháztörténeti Múzeum tulajdonába. Kéziratok,kiadatlan szövegkönyvek, 8

zi-