Haraszty Árpádné: Balog István hagyatéka a Színháztörténeti Múzeumban (Színháztörténeti füzetek 5., Budapest, 1957)

nészet-elméleti feljegyzések és számos Lendvaynéhoz irott kösz önt

overs szerepelnek benne. Szükségesnek tartjuk megemlíteni a hagyatékban szereplő tablókat. "A néma ábrázolatok ezidőben igen kedveltek voltak, pótolták a látványosság hiányát, tehát arra nagy figyelemmel kellett lennünk és olyan tagokat is felvenni a társulatunkba, akik a tableau-felállítás segédeszközeihez értettek, milyen a festészet, tűzijáték, gépészet" - irja naplójában Balog István. /Ugy kell elképzelnünk ezeket a produkciókat, hogy a társulat emelvényre állított szinészei egy bizonyos pózban helyezkedtek el, szótlanul álltak, miközben az előttük, mellettük,vagy mögöttük álló deklamáló néhány soros szöveggel magyarázta e néma pózt. Esetleg halk ének, illetve zenekíséret, karének tarkította a primitiv mutatványt, melynek hatását különböző gépezetek, tűzijátékok segítségével fokozták./A korabeli közönség valószínűleg kedvelte ezeket a "tablókat", mert Balog műsorában éveken át szerepelnek ilyen "néma ábrázolatok".Rendkívül jelentősnek tartjuk a hagyatékban fennmaradt kéziratos bábszinmüveket is, amelyek első irott bizonyítékai a rault század magyar bábjátékának. A színtársulat tagjai sokféle munkát végeztek, igy maguk készítették jelmezeiket, tervezték díszleteiket és ruhái kat. A hagyaték feljegyzései között "theatrumi ruhára való formák" jelölés mellett primitiv mintákat is találunk. Balog István mint sz

inmttir

ó is ismert volt. Színdarabjait szerette a közönség vidéken és a Pesti Nemzeti színházban*" egyaránt. Ennek bizonyítéka az alábbi táblázat: 1837-67 között eltelt 3o esztendőben 91 magyar iró da •ibja szerepelt a Nemzeti Színház műsorán. Ezek közül: Szigligeti Ede 87 darabja 842 alkalommal 'zigeti József 12 darabja 237 alkalommal Vahot Imre 15 darabja 132 alkalommal Jókai Rdr 3 dar'Voia lo3 alkalommal