Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Stefan Morawski: Cim nélküli tűnődések

sága, s végül elegük volt abból, Jaogy minden elpusztul, ami az emberben autentikus, friss és spontán - a látszólag az Emberiség Haladását biztositó hétköznapi robotmunka kedvéért. Tegyük még hozzá, amint arról már az első részben is volt szó, hogy ez a tiltakozás szükségszerűen a művészi körökben a kulturális establishmen

t és a szentháromság bástyájaként felfogott mü

v®szet ellen is fordult. A művészet ellen már csak azért, mert az részt vett a globális hazugság folyamataiban, az értelmetlenség érteimát szinlelte, vagy tehetetlen menekülést jelentett a lidérces v.alóság elől. A parateátrum tehát, mely gyökereivel korunk ellenkultúrájába és különféle disszidens mozgalmaiba kapaszkodott, szükségszerűen a zsarnokok és üres bálványok ellen fordult. A történelem vizsgáját kiállni képtelen, nagy ideológiák romjain a legintimebb emberi szükségletek és törekvések fojtogató rabságával találkozván, visszatart az alapvető filozófiai, vagy szélesebb értelemben világnézeti kérdésekhez. Amint azt B. Litwiniec mottóként idézett kijelentésében találóan megragadta, a parateátrum az egyszerűséghez, a testvériséghez és a szolidaritáshoz, az emberi lény sokdimenziós - a transzcendenciát és a titkot magában foglaló - voltához, az élet teljes, az erotikus vágyaknak csatornát adó, a mezítelenséget és az érzékeket rehabilitáló, poliszenzuális érzékenység felfokozásához igyekezett visszatérni. Egyszóval, a parateátrum segített maguknak az alkotóknak is, és azoknak is, akik az ő segitségükkel akarták megtalálni önmagukat, hogy a kényelmes modus vivend

i érdekében viselt maszkjaikat letépjék és közeledjenek embertársaikhoz, hogy vállalják a kockázatot, amit a számitó ész birodalmából való kiszakadás jelent, hogy vállalják azt a rizikót, hogy másféle lelki tartalékokhoz nyúljanak, olyanokhoz, mint az intuició, a képzelet, a szeretet, hogy a természettel való kapcsolatukban testet öltsenek a kozmosz ritusai, amik már kihaltak, vagy mély álomba merültek. Szép bizonyitékát adja ennek a törekvésnek A. Bonarski a "Mag" /Zierno/ cimü könyvében. Ezt a vonalat követi G. Kostrzev/a-Zorbas és A. Kostolowski Írása is. Ugy tűnik, Kostrzev/a-Zorbas hibátlanul rámutat az aktuális civilizációs-kulturális kontextus hiányosságaira, melyeknek a parateátrum radikálisan ellenáll, vngyis az ipari-technológiai prioritások, az etatizmus, a közösségi lét bürokratizálódása, az instrumentális Logos túlzott mértékű és elviselhetetlen nyomása által uralt társadalmi rendszerekre, erre az egész szindrómára^ ami jól megfigyelhető Blake-től MiZosz "Urbo-föld"-jéig, Ó' azonban az ellenkultúrának és az alternativ törekvéseknek "démonikus" betegsé94