Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Stefan Morawski: Cim nélküli tűnődések

get tulajdonit /.../. A parateátrum ezen irányzat határai között anti-univerzália kellene, hogy legyen, minthogy a helyi és területi tradicionális kultúrákból merit inspirációt, és anti-racionális kellene hogy legyen, minthogy a mágikus értékek és a törzsi kultúrák izgatják. S mi több, ezek az alkotók mint réveteg lovagok, félreeső /vagyis a kortárs civilizáció artériáin kívüli/ ösvényeken vándorolnak, nem értenek a világon semmit a gazdasági és politikai mechanizmusokból, és magányosságra, tanácstalanságra Ítéltettek. A naiv, egyszerű emberek által vezetett forradalomba vetett hit ugysnis Kostrzewa-Zorbas szerint abszurd, és az a meggyőződés, miszerint a "jó vadember" pozitiv példa lehetne mindazok számára, akik a készen talált kultúrából nem kérnek, nincs eléggé átgondolva. A felszabadítást a formáción belül kell keresni, nem pedig azon kivül. Annyira leegyszerűsítettem, s szándékosan annyira kiéleztem Kostrzewa-Zorbas érveit, hogy ehhez nyilván más szkeptikusok is nevüket adnák. Nem szeretnék könnyelműen bánni ezekkel a figyelmeztető jelekkel, de lám, itt van, amit felelni kellene rájuk: a mai anarchikus ellenkultúra támadásainak fő célpontja több évszázados civilizációnk szenvedése, ami mára már rettentő alakot öltött, s az ember biológiai és pszichikai szféráját fenyegeti. Igy tehát a pragmatikus-instrumentális elemek abszolutizálását, amire az Értelem vezérlete alatt került sor, pellengérre kéne állitani. Annak súlya, ami többek között a parateátrumban /és ennéc köszönhetően szélesebb társadalmi körökben is/ lezajlott, az emiitett kultúrális patológiával szembenálló terápiás funkcióban rejlik. Az alternativ kultúra alapelvei, amelyekből egyébként az átmeneti korszak különböző lázadásai fakadtak, nem ingathatják meg sem az intellektuális értékeket, sem a technológia jelentőségét /elegendő emlékeztetnünk Grotowski egregorjaira/. Ezek az elvek ugyanis - amik már részben megvalósultak, de csupán jelentéktelen és torz eredményekkel - az ember sokoldalú fejlődését alapozzák meg, vagyis nem kivánják száműzni a Logos

t. Nem igaz hát, hogy a par8teátrumot, s annak lelki eredőjéből következő struktúráját az anti univerzalitás jellemzi. A kérdésre, hogy "Mire jó a parateátrum?" adott feleletnek mindenképpen érintenie kell az archetípusokat és a toposzokat, amikhez az embernek még ma is van némi köze, éspedig azért, hogy az alapvető, általános emberi értékeket és a mai napig meg nem valósult, egyetemes és fontos ideálokat kiemelhessük*.. A kultúrateremtő tevékenység regionalizálódása semmiképpen sem zárja ki az egyetemes értékek regenerálódását, sőt, ellenkezőleg, a helyi mélységekből a felszinre hozza azokat, s lehetővé teszi elsajátitá-