Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Wodzimierz Pawluczukt: Az expedíció

Ili? Autentikus párbeszédet Eugenio B

arba Venezuelában, az Orinoco partján folytatott, egy vad indián törzzsel - az ilyen párbeszédnek nincs szüksége szavakra. Elegendők hozzá a helyi sámán szinházi gesztusai és Barba társulatának sámánisztikus bemutatói. Vándorlunk hát, ahogy Staniewski mondja, az emberek felé. Hogy találkozzunk velük, - nem a verbális jelentések, hanem az értelmi tartalom szintjén. Most, hogy ezt irom, verbális formulák és megnevezések segítségével adok értelmet Staniewski tevékenységének és az egyéb vállalkozásoknak. De a Barba által "harmadik szinháznak" nevezett parateátrális tevékenységet is igy értelmezem, s ők helyénvalónak találták. Az 1979. őszén Karpaczban tartott előadásomat elismerés fogadta, Mégis kérdéses számomra, hogy ez az értelmezés az embereké-e vagy az enyém, a teoretikusé, meg azoké, akik az emiitett szemináriumon meghallgatták előadásomat és olvasták Írásomat. Vagy másképp: ha új fogalmakat találok ki, s ezeket összetett gondolati struktúrába rendezem, nem csapom-e be önmagamat és nem csapok-e be másokat? A szavak rabjai vagyunk - ez közismert tény. Semminek sem vagyunk igazán tudatában, amit nem nevezünk meg, amit nem mondunk ki. A szavak teszik lehetővé, hogy sajátosan, emberien lássuk azt, amit látunk, minthogy csak azt a valóságot érzékeljük, ami nyelvünkben, kultúránkban szavakban adott« Az avantgard lázadás a szavak uralma ellen. Grotowski a közvetlen megismerésről beszél. Staniewski olyan befogadót keres, aki "nincs tudatában a formának", vagyis aki semmit sem tud az avantgardról, nem ismeri a szinház lényegét, nem hallott még a szinház társadalmi küldetéséről, a művészet felszabadításáról, a műalkotás megértésének szükségességéről és módszereiről, aki nem tudja, mi a forma és mi a tartalom, és igy tovább. Vagyis Staniewski olyan valakit keres, aki nem ismeri a színházhoz kapcsolódó szavakat, s igy az előadás befogadásában nem a szavak az elsődlegesek számára, hanem egyszerűen és nyitottan, a lélek teljes naivitásával fogadja, úgy "ahogy jön". Társulok tehát ehhez az expedícióhoz, ami az emberekhez vezet, s nem az emberi alakot öltött sénákhoz, társulok a találkozáshoz, mely az értelmet, s nem a konvencionális szavakat keresi. Társulok mint krónikás. Ez persze paradoxon, megoldhatatlan dilemma. Nem tehetek ugyanis semmit, hogy megszabaduljak szerepemtől, csak a szava157