Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)
Tadeusz Burzyiiski: Special Project
Rövid várakozás után, ami nekünk hosszúnak tűnik, "névsort" olvasnak, aztán begyüjtenek némi pénzt, élelemre. /..«/ Egy különbusszal indulunk el. Vagy egy órás az út. Oleénicán túl hatalmas erdős vidék kezdődik. Tízegynéhány kilométerre a várostól, egy lakatlan területen megállunk. Előttünk a mező, a távolban egy nagy, ablaktalan épület, füstölgő kéménnyel, körös-körül erdő. Megérkeztünk. Valaki felénk siet a házból. Zygmunt Molik. Kitárja a kaput. Bevezet minket. Megyünk párszáz métert a földúton, az udvar felől érkezünk az épülethez. Már várnak minket. Ott van Cleftlak, Elizabeth Albahaca, Antoni Jachojtkowski, ott vannak azok a fiatalok, akiket már ismerünk a Laboratórium Szinház előadásaiból: Teresa Nawrot, Irena Rycyk, Andrzej Paluchiewicz, Jacek ZmysZowski; és ott vannak azok is, akik tiz nappal korábban érkeztek. Mindenki derüa, és valahogy olyan szelídek. Emlékszünk, még indulás előtt valamelyikünknek eszébe jutott, hogy Ciefilaknak névnapja van. Hoztunk neki cigarettát, és egyéb apróságokat: édességet, gyümölcsöt. Először átvizsgálják a holmikat. Nem minden ok nélkül. Van, aki csak egy nadrágot hozott magával, másnak a gumicsizmája túl rövid. Pótolni kell a hiányosságokat. Szerencsére van a helyszínen tartalék mindenből, kisegitik a rászorulókat. Ruhatárunkat a megfelelő módon csoportosítani kell: összeállítunk két rend ruhát,egyet, anrinác nem árt a viz, egyet, amit tönkre lehet tenni. Ezeket, az utasitások szerint különböző helyekre tesszük: a "Kocsiszínbe 1 1 és a "Búvóhely" előterébe. Egyúttal megismerjük az épületet, ami az otthonunk lesz. Egy régi vízimalom ez, kiegészítő szárnyakkal, néhány nagy helyiséggel: a legnagyobb helyiségben - a "Búvóhelyen" - van a tűzhely. Pent - hatalmas padlás. Szemben, a patak túlsó partján, van egy másik épület, amivel csak később ismerkedünk meg. Van még itt egy fészer, a fűtőanyaggal, és egy fából készült "őrbódé" - mikor megérkeztünk, itt volt a konyha; itt lehetett teát inni, kenyeret szelni, sietősen bekapni néhány falatot. Mert mindjárt a kezdet kezdetén arra kértek minket, hogy kapcsolódjunk be a munkába. Pel kellett verni egy hatalmas sátrat a főépület bejáratánál, főképpen az átöltözés céljaira. Tűzifát kellett hordani, rőzsét kellett gyűjteni az erdőben, meg kellett javítani a patak és a mocsár feletti hidacskát. Egészében véve ennyi lelkes emberre nem volt sok a munka. Inkább azért volt erre szükség, hogy lazítsunk egy kicsit, hogy bejárjuk az ismeretlen terepet, s vágül - és ez nagyon fontos - a munka nagy szerepet játszott abban, hogy 46
