Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Tadeuszs Burzyiiski: Grotowski útja a források felé

nem az elmélkedés, hanem a cselekvés segítségével, nem magányosan, hanem együtt a többiekkel, aktivan. Ilyennek látom Grotowski útját a források felé. 9. Az volt a feladatom, hogy tömören jellemezzem Grotowski szinház utáni munkájának első évtizedét. Mikor az utolsó szakasz eseményeiről beszéltem, kénytelen voltam sok dolgot leegyszerűsíteni. Be kell vallanom, hogy képtelen vagyok áttekinteni és leirni azokat a tapasztalatokat, melyeket a "Források Szinházá"-nak bizonyos fázisában szereztem, amikor néhány más emberrel együtt részt vettem eseményeiben, mintegy az addigi munka "tesztelését" szolgáló kísérlet alanyaként. Megadatott nekem, hogy 1980 nyarán néhány napig bekapcsolódjak a "Porrások Szinházá"-ba, s megpillantsam annak egyik metszetét - abban a szakaszban, amit előrehaladott kezdetnek neveznék. Ez nem ad nekem alapot arra, hogy általánosító Ítéleteket fogalmazzak meg. ügy érzem azonban, hogy mégis mondanom kellene erről valamit, ha csak néhány szót is, minthogy erről a témáról még nem jelent meg semmi. Grotowski, az előzetes bejelentések szellemében, egy teljes évre megnyitotta a "Porrások Szinházá"-ban folyó munkát külső részvevők - hazaiak, és gyakorlatilag a világ minden tájáról érkező külföldiek - előtt. Minden csoport néhány napig /kb. egy hétig/ részt vett egyfajta gyakorlati szemináriumon különféle gyakorlatokban, tevékenységekben, misztériumokban. A csoportot a nap folyamán többször is alcsoportokra osztották /melyek néhány főt számláltak/, s ezek - mindig más felállásban - különböző foglalkozásokhoz csatlakoztak. -Annyi ilyen foglalkozás volt, hogy - ha jól vettem észre - senki sem tudta valamennyit végigjárni. Némelyik csupán egy alkalomra korlátozódott, másokban többször is részt kellett venni. A korábbról számomra ismert vállalkozásoktól eltérően, ezek a gyakorlatok nem annyira a másokkal való kapcsolatra, az együttműködésre irányultak. Többségben voltak az egyéni élmények /nem annyira az én-partner-csoport, mint inkább az én-természet-kozmosz élményei/. Néhány gyakorlat nagy pontosságot és kitartást kivánt /például egy különleges járásmód vagy egy sajátos tánc elsajátitása - ezt egyszerű utánzás alapján kellett a résztvevőknek megtanulniuk/. Fegyelmet, sőt, lemondást kivánt ez a munka. Grotowski komolyan vette, hogy kisérleti nyulak vagyunk, információkat gyűjtött, kérdéseket tett fel - ezt korábban sohasem csinálta. 42