Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Tadeuszs Burzyiiski: Grotowski útja a források felé

nak a többiek, itt van valamilyen tér. Minden egyebet meg kell keresni: önmagadban, a többiekben, a térben. És ez nem intellektuális feladat. Aktiv kutatatás - teljes önmagaddal. Ha a szinház utáni munka evolúciójáról beszélünk, érdemes még egy dologra odafigyelnünk: a programok egyre nyitottabbá váltak. Az első fázisban csak néhány, speciálisan kiválasztott ember vehetett részt - olyannyira kevesen, hogy ezen időszak kutatásait akár zártkörűnek is tekinthetjük. A Laboratóriumot akkoriban sokan ezoterikusnak tartották, felróva Grotowskinak, hogy kisérletei objektive igazolhatatlanok. Ez a vád némiképp jogos a "Special Project" esetében, ami - bár idővel kiszélesítették a résztvevők körét - mindvégig, szinte módszeresen azon az alepon működött, hogy speciálisan, például hasonló beállítottság vagy érzékenység alapján megválogatták a résztvevőket. A szigorú szabályok fokozatosan enyhültek, mig, eljutván az "Emberek fája" c. vállalkozáshoz, a részvételről egyedül a jelentkezési sorrend döntött, s az akció igy teljesen nyitottá vált. Idővel enyhült az aktivitásra vonatkozó szabály is. Korábban előfordult, hogy az is bekapcsolódott az eseményekbe - akarata ellenére aki erre nem érzett belső késztetést, csak azért, hogy "úgy viselkedjen', ahogy illik". Ez hamis helyzeteket teremtett, sőt, nem egyszer szétrombolta az adott akciót, hiszen bizonyos szituációkban igen feltűnő, ha valaki nem őszinte, még akkor is, ha ezt gondosan titkolja. Az "Emberek fája" c. vállalkozás résztvevőitől már csak azt várták el az események animátorai, hogy - ha nem érzik az aktiv megnyilvánulás igényét - ne zavarják a többieket, ne tátsák tolakodón a szájukat, próbáljanak meg egyszerűen jelen lenni, virrasztani, ahogy az ember a gyermek születésénél virraszt. Mig a "Special Project"-ben és a vele párhuzamosan zajló programokban /"Acting Therapy", "Csoportos beszélgetések", "Esemény", "Munkatalálkozó", "Song of Myself"/ a résztvevők száma tizegynéhánytól hatvan főig terjedt, a későbbiekben ez a szám egyre nőtt. A Kutatóegyetemen - igaz, különféle akciókon, a "Méhkas"-ciklus találkozóin, a műhelygyakorlatokon - három hét leforgása alatt többezer ember fordult meg. Tömegeket vonzottak a Laboratórium Szinház által a Velencei Biennálén /1975. őszén/ és az azt követő évben Franciaországban rendezett találkozók, s végül a "Hegy-Vállalkozás" /Grodziec, 1977. nyara/. 33