Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Tadeuszs Burzyiiski: Grotowski útja a források felé

6. A Laboratórium Szinház műhelygyakorlatai és egyéb vállalkozásai egymástól nagyon eltérő körülmények között valósultak meg. Némelyik teljes egészében a színházteremben, némelyik teljes egészében a szabadban /urbánus vagy - gyakrabban - természetes térben/ zajlott le. Megint más akciók összekapcsolták a két változatot, vagyis yészben zárt térben, részben a szabadban folytak. Nem kell külön hangsúlyozni a körülmények hatását az emberek közötti kapcsolatokra, viszonyokra, az események irányára és jellegére. A különféle vállalkozások intenzitásban és időtartamban is eltértek egymástól. A legrövidebbek néhány órát - egy estét - vettek igénybe, a legtöbb azonban a szük huszonnégy órától néhány napig, némelyik ciklus tiz napig vagy még ennél is tovább tartott. Azon túl, hogy a Laboratórium Szinház programjainak eltéréseit hangsúlyozzuk - ha, mint mondtam, ezek ugyanazon folyam mellékágai illene az azonosságokat is bemutatni. Vagyis fel kell tennünk a kérdést: mi a közös ezekben a tevékenységekben? Megkísérelvén erre választ adni, saját észrevételeimre, tapasztalataimra támaszkodom, mellőzöm az elméleti megközelítéseket /és spekulációkat/, például a Grotowski Laboratóriumának huszadik évfordulója alkalmából rendezett milánói tudományos konferencián elhangzott beszámolókat. Ez ugyan szubjektív, de legalább hiteles vallomás lesz, hiszen arról Írok, amit valóságosan megéltem, vagy legalábbis megérintettem. • i A Laboratórium Színház valamennyi, általam személyes élményékből ismert vállalkozása, amit Grotowski, vagy legközelebbi munkatársai kezdeményeztek, a résztvevők aktiv közreműködésére épült. Lényeges szerepet játszott bennük az intenziv fizikai aktivitás /nem egyszer avégletekig menő erőfeszítés volt ez, aminek szenvedés az ára; nekem például át kellett jutnom a kimerültség fázisán, az ún. második lélegzetvételig, hogy tényleg belépjek az eseményekbe; képletesen ahhoz az érzéshez tudnám ezt hasonlítani, mikor az ember a hideg tengerbe lépve legyőzi a test ellenállását - van a hidegnek egy éles határa, s ha ezt átlépjük, az akadályok hirtelen eltűnnek, velük együtt eltűnik a kellemetlen érzés, s ettől fogva szabadon örülhetünk a tengeri fürdőzésnek/. A fizikai aktivitás nem egyszer a lecsendesül é s fázisába kerül - ez azonban nem a meditáció állapota; nem tudom másképp hivni: ez a csend, az álom és az ébrenlét határán. Nagyon lényeges a többiekkel való együttes cselek34