Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Strindberg-dráma elemzése - Juliekisasszony
rányt sem a müvilág teljessége vagy a drámastruktúra működése szempontjából. Fölösleges alak tehát? Vagy azt a "közönséges" embert hivatott megmutatni, aki nem lázad státusza ellen, hanem teljességgel hasonult hozzá? Ő az, aki elfogadja: "Különbség van ember és ember között", szemben Jeannal, aki azt hangoztatja: "Vigasztalás számunkra, hogy a többiek semmivel sem különbek nálunk."/^l/ vagy a két főalaknak az "alacsonyabbrendühöz" való viszonyát segit bemutatni? Találunk olyan tendenciát is a drámában, hogy Julie és Jean Kristinhez való viszonya hangsúlyozza a nemiség ill. a státusz erejének ingadozását a két főalakban, miközben mindketten a maguk hasznára, mintegy tárgyként próbálják felhasználni Kristint. Tény azonban, hogy a szakácsnő figurája nélkül is teljes lenne a dráma, sőt jelenléte néha csökkenti a feszültséget /bár lehet, hogy szándékosan feloldó szerepe van egy-egy kemény "ütközet" után./. A dráma hangulati világát igen erősen meghatározzák a viszonyszintet átszövő képi metaforák, s ezek egyben jelzik is a viszonyszint erővonalait. Ezek a tisztaság és a mocsok, a hús és a szellem, az élet és a halál motívumai, melyek olyan képekben öltenek testet, mint Julie és Jean álmai, emlékei; a csiz véres lefejezése, a szálloda ábrándja a comoi tónál; Julie elhanyagolt, lompos külseje, majd engedelmes mosakodása szeretkezésük után, a "héja háta" stb. Ezek közül több képi motívumot sokan értelmezték úgy, mint a naturalizmus kedvelte "ember alatti" megnyilvánulásait, ezt azonban kizárja a képek metaforikus jellege, vagyis az, hogy a szavaknak és képeknek egyértelmű és elsődleges jelentése helyett átvitt értelmük nyomul előtérbe, s e képek az emelkedés és bukás metaforáivá válnak, méghozzá hasonlóképpen az elemzett viszonyokhoz: társadalmi és szexuális jelentésük egymást átfedi és fokozza. És hogy ezzel - mint emiitettem - a viszonyszint erővonalait is jelzik, azt csak néhány példával jelezném. Julie és Jean álma előrevetíti a kettejük közötti történéseket, s annak következményeit; miután az álom beteljesült, megtörténik a szerepcsere, amit a külsejükön végbement képi változás is hangsúlyoz /Julie mocskos, elhanyagolt stb./, majd a csiz kivég66
