Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Strindberg-dráma elemzése - Haláltánc
zése Julie végzetét vetíti eiore. A képek rendszere szervesen illeszkedik a dráma kommunikációs szerkezetének metaforikus vonatkozásaiba is, ami szintén a konkrét viszonyok szintjéből táplálkozik. Az amorf személyiség kommunikációja jelenik meg az elemzett kettős kommunikációban /státusz, nemiség/, s igy a verbális kommunikáció dinamizmusai /szerepcserék/ összecsengenek a vizuális szimbólumváltásokkal mint nem verbális kommunikációval /l. fent/. Ugyanakkor formai dialektika nyilvánul meg a drámában a kommunikáció funkcióinak dialektikájában. A kommunikáció a személyiség megtalálásának, megvalósításának eszköze, vagyis harc a személyiség kifejezhetőségéért, tehát létéért; a személyiséget fejezi ki első látásra. Mivel azonban a személyiség szerepét a Julie kisasszony ban a kommunikációs szimbólumok és sémák veszik át /státusz-szövegek és a nemből fakadó szövegek váltakozása ezekhez járuló szimbólumok cserélgetésével/, a kommunikáció - mint az önkifejezés eszköze végülis a személyiség eltűnésének kifejeződését szolgálja. Ezáltal azonban a drámai dialógus eredeti funkciója ellentétébe csap át, vagy pontosabban fogalmazva új funkciót nyer, ami már - mint láttuk - a drámai forma egészét átalakítja. Haláltán c /1900/ A Haláltáncot Strindberg már a pályáját kettévágó un. Infernoválság /1894-1897/ után irta, mégis, tematikája és ábrázolásmódja miatt a naturalista ihletésű drámák formavilágához való visszatérésnek szokták tekinteni. Ez azonban csak részben igaz. Valóban újra a nemek élethalálharcát állitja az ábrázolás középpontjába az iró /ahogy első alkotói korszakában un. naturalista drámáiban: Az ap ában, a Pajtáso kban, a Julie ki sasszony ban stb./, és látszólagosan naturalista motivum-halmazzal veszi körül alakjait /pl. múltjuk, környezetük jelentősége/. Azonban az azonosságok mellett találkozhatunk egy olyan különbséggel, mely a dráma lényegét érinti, s teljességgel eltávolítja az előző periódus naturalisztikus müveitől. Ez pedig a szinhely, a környezet, a helyzet egyértelműen szimbolikus 67
