Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)

Három Strindberg-dráma elemzése - Juliekisasszony

bői szükségszerűen következik a tragédia, s nem esetlegesen. Ez az állandóság pedig éppen a hősök kettéhasadt Énjéből ered, vagyis csupáncsak abból az állandó tényezőből, hogy nemükből fakadó /Strindberg szerint faj specifikus/ lényegük ellentétes státuszukkal, nem tud vele azonosulni. Ugyanakkor - létezésüknél fogva - ez az azonosulás kényszerítő erővel hat, mert nem lehetnek mások, mint amik lényegük szerint, s igy predesztinálja Julie kisasszony végzetes sorsát Strindberg társadalmi-pszichológiai determinációban való hite. A két alak jellemének labilitása, esetlegessége pedig /vagyis, hogy nincsen állandó, csupán látszat-jellemük, hiszen Énjük nem azonos önmagával/, annyiban erősiti a szükségszerűséget, hogy kitörési kísérleteikkor /amikor státuszukból akarnak kilépni, hogy nemükkel azonosuljanak/ is státuszba ütköznek; amikor az önmagukkal való azonosságot vélik megtalálni, csak a másik státuszába léptek át. /Hiszen - mivel a grófkisasszony odaadja magát a lakájnak - nemi lényegének megfelelően lealacsonyítja magát, de ezzel be is lép az alárendelt szolga-státuszba, megalázkodásra kényszerül, mig Jean a testi birtoklás révén Julie úri státuszát is megszerzi, nemcsak férfiasságát bizonyítja./. A tragédiának tehát kiváltó oka két ilyen figura találkozása, akiknek, ha viselkedésük - látszólagos "jellemük" - mindig változik is /és éppen ezért változik:/, ez a közös állandóság megvan bennük: nemük és státuszuk ellentéte adja kettéhasadt Énjüket. Kettőjük viszonyba lépése váltja ki identitásuk visszavonhatatlan felbomlását: lényegük /férfi, nő/ és státuszuk felszínre tört ütközését. Az a naturalista motívum-komplexum tehát, amit Strindberg köréjük rajzol, nem sorsuk kiváltó oka, ennélfogva nem a drámai szituáció megteremtője, s a drámastruktúra szervezője, hanem csupán hitelesiti, "világszerűvé" teszi a meglehetősen tételszerü világnézeti motívum kibontását. Julie számára azért elkerülhetetlen a tragédia, mert ha női lényegével azonosul, nemcsak státuszából fakadó szükségszerű létét semmisiti meg, hanem az egyben egy újabb státuszba lépéssel egyenlő /a női mivolt, mint alárendeltség szolga státusszá válik/, mely megint a kettő /önmaga és a státusz/ 61