Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Ibsen-dráma elemzése - Solness építőmester
séges konvergenciájuk folytán e világszerüség hiánya jelenti véleményem szerint a Lukács által emiitett ibseni szimbólum, ill. allegória különbségét. A szimbólum /használat/ funkciójának különbsége a két drámában már az eddigiekből is kitűnt. Láttuk, hogy A vadkacs ában a szimbolikának struktúra-szervező és központi közvetítő funkciója van, s részletesen elemeztük e funkció megvalósulását. Ezzel szemben a Solness épitőmeste rben a szimbolika nem szervezi, hanem uralj a a struktúrát, nem irányitja a drámai szerkezetet, hanem a drámai szerkezet helyébe lé p, ezzel - mint már utaltam rá - eltakarva a dráma kontextusának alapszövetét, vagyis a drámaiság hiányát. Mig ott a szimbólumok a drámai kompoziciót alakitják ki drámai viszonyok és akciók közvetítésével, addig itt a drámaiságot helyettesitik, s nem közvetítenek semmiféle - az alakok közt létrejövő - drámai viszonyt, sem akciót, ahogy ezt már korábban kifejtettem. Ennek oka pedig a tematikába n keresendő. Beszéltem már - az objektivációs technika kapcsán - a Solness építőmeste r tematikájának szubjektivitásáról, arról, hogy a mü az ábrázolt alakok szubjektiv benső folyamatait jeleniti meg, de dráma lévén kénytelen e benső folyamatokat objektivitásba fordítani az analitikus technika, a szimbólumok és a patologikus jellemábrázolás révén. Ezt a megállapítást mostmár tovább kell finomítanunk. Ibsen pályáján azt látjuk ugyanis, hogy teamtikája mindvégig nagyjából azonos marad, tehát ugyanazokat a problémákat, témákat dolgozza fel /az egyéniség önmegvalósítása, a polgári élet ellentmondásai, valóság és illúzió, társadalmi erkölcs és egyéni szabadság ellentmondásossága/, de világképének módosulásával megváltozik a tematika ábrázolási aspektusa. Vagyis, ahogy Almási Miklós kimutatja^^ Ibsen öregkori drámáiban leválasztja a témáról annak társadalmi vetületeit és csak pszichológiai oldalát mutatja be, ezáltal szubjektivizálódik tematikája. Ez a tematika viszonylagos kiszélesedését jelenti, de egyben a drámaiság beszűkülését is: a téma már csak az elemzett objektivációs technikával fejezhető ki drámai /látszólagosan drámai/ módon, ill. formában. Viszonylagos kiszélesedés ez - a tematika szempontjából 48
