Kiss Eszter: Világkép és drámai forma összefüggése Ibsen és Strindberg műveiben (Színházelméleti füzetek 14., Budapest)
Három Ibsen-dráma elemzése - Solness építőmester
ványt pedig - Cregershez hasonló módon - Solness hamis felértékelésével alkotja meg magának. S e hamis felértékelés jogán és alapján üzi Solnesst a magasba - magasabbra, mint amit annak szédülős lelkiismerete elbir. Emellett a vele szemben támasztott követelés ugyanazt a reakciót váltja ki Solnessből, mint Hjalmarból: az o számára is alátámasztást, önigazolást jelent Hilda ösztönzése /ahogy Hjalmarnak Gregersé/. Az, hogy Hilda számára o bálvánnyá nőhetett, saját képzelt rendkivüliségnek bizonyítéka. Solness ezt a rendkivüliséget ugyanúgy kisszerüsége kompenzálására, létigazolásként "találta ki", ahogy Hjalmar a találmányát A v adk acs ában. Tehát mindkettőjük számára menekülés az önmagukról táplált illúzió. A vadkacs a mintájára" itt is két kongó, üres, megvalósulatlan, tehát fölösleges Én összekapcsolódását láthatjuk, akik egymásban találják meg önigazolásukat, s vélik megtalálni hasznosságukat, tartalmukat, létük és lényük értelmét és megvalósulását. Ezeket az azonosságokat tapasztalva azt mondhatnánk, hogy itt két teljesen azonos szerkezetű drámáról van szó, melyek lényegében ugyanazt a tartalmat hordozzák. A Solness ép itómeste ren végzett fentebbi vizsgálódásaink azonban már eleve cáfolják ezt a látszólag logikus következtetést. Hogyan lehetséges tehát, hogy ezek az azonos, ill. hasonló motivumok és épitőelemek eltérő drámastruktúrává állnak össze? Az eltérés - ahogy groteszk módon az azonosság is - a szimbolika oldaláról ragadható meg leginkább. A szimbólumok beépitése a tematikába, a motivációk hálózatába, a motivumkomplexumba és a jellemábrázolásba ugyanis - mint láttuk - nagyon is hasonló a két drámában; a.szimbólumhasználat funkciój a azonban gyökeresen különböző. A szimbólum rétegződése itt érhető tetten: mig az előbbi - amit a szimbólumok használat aként foglalhatunk össze - a drámák másodlagos, mögöttes szövetét adja, addig az utóbbi - a szimbólumok funkciója - a müvek jlsődleges szövetének, a dráma struktúrájának, létformájának szintjén él. A két szint adekvát vagy inadekvát volta, természetes összesimulásuk által az ábrázolt élettény világszerü felidézése vagy mester47
